Punktérítő
Szovjet tiszt a virágágyásban

No future! Nincs jövő! – hirdette a hetvenes-nyolcvanas évek botrányos punkmozgalma, amelynek követői látványosan lázadtak minden társadalmi konvenció ellen. A társadalom perifériáját önként választó fiatalok – alighanem helyesen – képmutatónak tartották társadalmukat, ezért a tudatos meghökkentésre és az állandó botránykeltésre tették a hangsúlyt. Magyarországon 1983–84-ben több úgynevezett punkper is zajlott. A "Közellenség" nevű Balaton-felvidéki punkegyüttes tagjai mindösszesen kétszer léptek fel, az akkori pártállam mégis brutálisan lecsapott rájuk: másfél-két év börtönre ítélte őket. A Filmszemlén mutatták be Kövessy Róbert rendező Punktérítő című filmjét, amely az együttes tagjait mutatja be másfél évtized távlatából. A rendszerellenes izgatásért 1984-ben elítélt Lázárfalvi György és Kiss Attila ma a Hit Gyülekezete tagja. Többszörösen megfelelnek a nemrég meghirdetett "három gyermek, három szoba és négy kerék" polgári "ideálnak".

Kiss Attila, aki a fő rendszerellenes izgatónak bizonyult, már 15 évesen minden ellen lázadt, 17 éves korára három középiskolából rúgták ki. "Elköltöztem otthonról, és így az a kevés tartás is végleg elment belőlem, ami addig még megvolt. Maradhattam volna az értelmiségi szüleimnél, ha egy kicsit tudok konszolidálódni, de nem is akartam" – mondta az egykori punk, aki Lázárfalvi Györggyel 1981-ben ismerkedett meg. Folyamatosan boszszantotta őket a Kádár-rendszer húzd meg, ereszd meg taktikája. "Cserébe" folyamatosan piszkálták, zaklatták őket a rendőrök. Erre még inkább "belehúztak": botrányok egyre-másra, rengeteg verekedés, egy idő után minden társas összejövetel ezzel ért véget.

"Közellenség". Az egykori botrányos koncertek helyén, ahol a fiatalokat a punk oltárához vezettük, évekkel később Jézus Krisztust hirdettük

"Soha nem mi kezdtük el. Sokszor olyanok voltak az emberek, mint a gyáva kutyák: ijedtükben harapnak, mert nem tudják, hogyan reagáljanak. Megjelenésünk annyira provokatív lehetett, az emberek egyszerűen nem tudták hova tenni, hogy ilyen is van, ezért mindig le akartak minket győzni, meg akartak alázni. Erre még vadabbak lettünk – írja le a jelenséget Kiss Attila. – Utáltak is bennünket, kitaszítottak voltunk, de nem is akartunk beépülni a rendszerbe. Gyűlöltük tiszta szívből. Utáltunk minden olyasmit, ahol a legkisebb mértékben is befolyásolni akarják az ember egyéniségének kiteljesedését. A szabadság életérzése vonzott bennünket. A szabadság ára pedig a periféria volt."

Attila mindig is akart zenélni, ezért gitározni tanult rockerektől. Több átmeneti együttesben is zenélt, így például egyszer Grósz Istvánnal (aki azóta a Balatonfüredi Hit Gyülekezete lelkésze – lásd fentebb) az "Anyád" nevű zenekarban. Azután ketten Gyurival az említett veszprémi "Közellenség" zenekarhoz csapódtak. Egyik daluk a "Rendőrállam" címet viselte: "Itt az idő, lázadj hát, / nem tehetsz már semmi mást. / Rendőrállam, rendőrállam, / a hatalmakat utálom." Egy másik nótában, a "Terror és kizsákmányolás" címűben így szólt a refrén: "Jól él az ország, jól él az ország, / jólétünk jelei: gumibot és könnygáz. / Jól él az ország, jól él az ország, / jólétünk záloga a kommunista kormány."

Rögtön lecsaptak rájuk. Kiss így emlékezik: "1983. március 31-én vittek be, amikor az egyetemi napok keretében teljesen romba döntöttünk egy rendezvényt. Az utcán fogtak meg a rendőrök, és szó szerint belevertek a földbe, majd egy délutánon át szadiztak minket. Igaz, botrányos életvezetésünk volt, de nem ez volt a fő indokuk, hanem az izgatás. Valahogy így szólt az ítélet: csoport tagjaként nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette, a fennálló rendszerrel szembeni izgatás, a magyar–szovjet barátság megbontására való törekvés, gyűlöletkeltés a kommunista kormány irányában stb. Két év nyolc hónapot kaptam; sok volt a semmiért. Szabadulásom után nem lakhattam Veszprémben, és a régi barátaimmal sem tarthattam a kapcsolatot. Nemcsak az volt borzasztó, hogy becsuknak a börtönbe, hanem az, hogy érzed: a legelemibb emberi jogodat is elveszik. Tehát olyan jogokat nem gyakorolhatsz, amelyek fel sem tűnnek, amikor megvannak. És ez őket nem is érdekelte, ez volt benne az undorító. Szabadulás után pedig ott vagy még mindig teljes jogfosztásban. Elélhetsz, mint egy állat. Disszidálni szerettem volna, de nem kaptam útlevelet. Kellett volna két támogató párttagnak az aláírása ehhez. Amikor mégis e nélkül adtam be a kérelmemet, azt írták vissza: a Magyar Népköztársaság lejáratása lenne, ha ilyen embereknek útlevelet adnának."

A szabadulás után még nehezebb időszak jött, amelyre Kiss Attila a "vegetálás" és a "nihil" szavakat tudja csak használni. "Nagyon üresen teltek az évek." Kereste a kiutat, de nem "teológiai irányban". Felesége tért meg először – volt már egy gyermekük –, de az egykori punkot két évig abszolút nem érdekelte a hit. Majd egy tragédia történt: második gyermekük még az anyaméhben meghalt.

Ez volt a fordulópont. "Teljesen összeesett állapotban voltam, és akkor Gyurival töltöttünk egy-két napot, amíg a feleségem kórházban volt. Ő az Ézsaiás 65-ből mutatott egy verset: »Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük megmaradnak.«"

"Mondtam: ha ezt írja ez a Biblia, én már nem veszíthetek semmit, megnézem, Isten ad-e nekem gyereket. Hát adott két szép gyermeket azóta. Nagyszerűen rendeződött az életünk, jól érezzük magunkat, a megtérés ezt hozta az életünkbe: helyreálltunk."

A 37 éves, háromgyermekes, boldog házasságban élő Lázárfalvi Györgyről, az együttes egykori énekeséről ma senki sem mondaná meg, hogy egykor a Balaton-felvidék fenegyereke volt. Elegáns stílusa, nyugodt természete antagonisztikus ellentétben áll egykori önmagával. Pedagógus szülei ugyan mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobb nevelésben részesítsék, azonban mindez hiábavalónak tűnt: 1981–83 között, még mint fiatalkorú, elköltözött otthonról a Balaton-partra, ahol nyaranta találkozott a kelet a nyugattal, és a szemmel látható és érezhető különbség még inkább hergelően hatott rá.

"Akkoriban nem tehetted meg, hogy fogod az útlevelet és felülsz egy repülőre. Az emberek szinte fogolyként, erőszakkal voltak itt tartva. Jól szervezett rendőrség és a szovjet katonák jelenléte biztosította – úgymond – a szép rendet. A Balaton kirakat volt a Nyugat számára: »Íme, milyen boldogan él a magyar nép!« Később Attila is leköltözött, és hamarosan több fiatal is csatlakozott hozzánk." Lázadását az akkoriban "ideiglenesen hazánkban állomásozó" orosz katonákkal szemben is kifejezte: barátaival együtt Veszprém centrumában, 1983-ban (!) szovjet tisztekről letépték váll-lapjaikat, majd belökték őket a virágágyásba. "Az orosz tiszteket annyira meglepte ez a viselkedés, hogy teljesen ledermedtek, hiszen 83-ban még ők Magyarországon nagy uraknak számítottak, rendszerváltásról senki nem álmodott még" – mondja Lázárfalvi, aki úgy tudja, hogy a megye akkori párttitkára egy pártgyűlésen adta ki az ukázt: meg kell tisztítani Veszprém megyét a punkoktól! A bírósági eljárás annyira képtelen volt, hogy az ellenzék is felfigyelt rá: a budapesti Haraszti Miklós író, aki jelen volt a tárgyaláson, a szamizdat Beszélőben jelentetett meg az összegyűjtött anyagból. A Punktérítő című film egyik drámai vonulata, ahogy az író a cikket részletekben, saját maga olvassa fel. Így megismerkedhetünk a teljes peranyaggal, beleértve a hamis tanúk felvonultatását, a szemtanúk vallomásának félresöprését, a zelóta srácok leültetésének minden törvény- és jogellenes momentumát. Később tudta meg, hogy az akkor illegalitásban lévő, szintén ellenzéki budaörsi gyülekezet vezetője, Németh Sándor a cikket olvasva imádkozott a fiúk kiszabadulásáért és megtérésükért.

Lázárfalvi György 87-ben találkozott régi barátjával, az akkor már megtért egykori hippi Grósz Istvánnal, aki rögtön Jézusról mint ma is élő személyről beszélt neki. "Először azt hittem, hogy Pistának elment az esze" – foglalja össze a találkozás első benyomását, de nem hagyták nyugodni a hallottak. Feleségével éjszakába nyúlóan beszélgettek arról, hogy mi van, ha tényleg él Jézus, és vele lehet szabad, bűn nélküli életet élni. Hajnali négykor György arra az elhatározásra jutott, hogy meg kell térnie. Megtette. Aktívan bekapcsolódott a Balaton-felvidéki gyülekezetek életébe, majd később a vezetésbe és az evangelizálásba. "A sors iróniája, hogy az egykori botrányos koncertek helyén, ahol a fiatalokat a punk oltárához vezettük, évekkel később a megtérést és a Jézus Krisztusban való élet szabadságát hirdethettem." A "nincs jövő" már a múlté. Ma feleségével együtt élvezik, ahogy gyermekeik már az Úrban nőnek fel, és remélik, addigra megvalósul a teljes rendszerváltás. Addig is marad az "izgatás"…