A CPG-sztori

A nyolcvanas évek elején Magyarországon ismét "tetőzött az ifjúsági probléma". Az előző évek "csöves-jelensége" (kőkemény rock, fekete bárányok, Beatrice-botrányok) után egy újabb tizenéves generáció tagjai tűntek fel a klubok, koncerttermek, fesztiválok közönségének soraiban, s az előző nemzedékekhez hasonlóan elsősorban a színpadra lépő zenészek "hangján" artikulálták - többnyire üvöltötték világgá frusztrációjukat, véleményüket, állásfoglalásukat.

S ahogy a futballpályákon a B-közép kórusa, ez a hang is egyre durvább és keményebb lett. Punk és új hullám címszó alatt jelölték a jelenséget, s a hivatalosság egyre idegesebben figyelte, hogy hiába minden korábbi eszköz - szép szó, fenyegetés, meggyőzés, vesztegetés -, a jelenség veszedelmesen "dagad", s a "társadalmi békét" fenyegeti. Különösen aggasztóvá tette a problémát, hogy ezuttal már nemcsak az ifjúsági sajtó /Ifjúsági Magazin, Magyar Ifjúság/ szentelt megkülönböztetett figyelmet - a csöves-jelenséghez hasonlóan - ezeknek az új zenekaroknak, hanem a népszerűséget kereső KISZ KB kulturális osztálya is, amely - többek között - az első új hullámos találkozót is megszervezte 1982-ben Veszprémben, lehetőséget biztosítva nagyon sok más helyről kitiltott zenekar bemutatkozására.

Miután a problémát hagyományos eszközökkel a hatalom képtelen volt kezelni, az általánosan is "keményedő" politikai vonal képviselői radikális lépésre szánták el magukat. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat "keményvonalas" márkamenedzsere, dr. Erdős Péter röpiratot tett közzé a Kritika hasábjain a "szennyhullám" ellen, amely jó ürügyet szolgáltatott a hatalom képviselőinek a leszámolásra.

Ennek során több punk együttes ellen indult bírósági eljárás, számos klubot bezártak, zenekarokat tiltottak be és ki, újságírók vesztetté el állásukat, s csaknem két évtized távlatából visszanézve, ez volt az a pillanat, amikor az elrettentő ítéletekkel sikerült elnémítani - immár végleg - a magyar rock legmarkánsabb, legszókimondóbb, szociálisan legérzékenyebb /vad/hajtásait. Hiába hirdették a "virágozzék minden virág" elvet a leszámolással egyidőben ugyanezek az illetékesek, a hazai pop-rock virágoskertjében ettől kezdve egyre többnyire csak művirágok víritottak.

A nyolcvanas évek elején rendezett nagy zenei mészárszék egyik legismertebb áldozata a szegedi származású CPG együttes volt, amelynek tagjait súlyos börtönbüntetésekre ítélték. Történetük, büntetésük a mai napig példa értékű, s valószínűleg ezért tartotta fontosnak Kövesi Róbert filmrendező, hogy a zenekar pályafutásának történetét, működésüknek, elítélésüknek a körülményeit a Pol Pot megyei punkjai című filmjében feldolgozza.

A filmet tavaly mutatták be a filmfesztiválon, s most elkészült a folytatása is, amelyet hétvégén vetítenek előszőr nagy nyilvánosság előtt a Mammut üzletközpontban.

Dokumentum összeállításunkban az ügy legfontosabb ügyirataiból közlünk részleteket: köztük a feljelentő röpiratot a szennyhullám ügyében, egy érintett újságíró beszámolóját a zenekar működésének részleteiről, egy fotóösszeállítást a hirhedtté vált "csirkedarálásról", valamint a bírósági tárgyalás ítéletét, s annak indokolását. Tanulságos látlelet a nyolcvanas évek későkádári Magyarországáról, s a hazai rockműfaj résztvevőinek akkori gondolkodásmódjáról, helyzetéről.