|
Hatóságilag Tilos!!(dalszovegek)
Én 2006.03.31. 15:54
itt van mind ha érdekel vagy kö ako te néd meg
Mi történt az éjjel? (1999)
Itt a Péntek
Itt a péntek
És az most itt a lényeg,
Hogy bulizzunk egy jót
És engedjük ki most a féket!
Majdnem megõrjítettek
Az unalmas hétköznapok
De most már semmi gond
Mert kibaszott jól vagyok!
Bulizzunk egy kurva jót!
Érezzétek jól magatokat!
Gyertek el a koncertre!
Pogozzatok jó nagyokat!
Ne legyetek leverve!
Nem számít, hogy ki vagy,
Punk, rocker, vagy raver
Az sem számít, hogy nincs pénzed
Vagy tele vagy lével, csak
Sok szar van a világban
Mindenki tudja nagyon jól
De ez a nap most arról szól
Hogy kirúgjunk a hámból, és
Bulizzunk egy kurva jót!
Bulizzunk egy kurva jót!
[elõtte] Hugyozzunk egy kurva jót!
[utána] Bulizzunk egy kurva jóóooót!
Üdvözlünk az USA-ban
Egy magányos cowboy a prérin lovagol
Lepihen, s gitárjával a szerelemrõl dalol
-Kemény cowboy vagyok én, szeretem a nõket
A vadnyugat az én otthonom, ott megtalálom õket
A nagy lófaszt a te otthonod
Megfosztottad õket
Kik tisztelték és nem uralták
A természetadta földet
Nincs itt western romantika
Csak sötét történelem
Méghozzá miattatok
Nincs nálatok kegyelem!
Amerika, ne büszkélkedj!
Sötét múlt áll mögötted
Gyarmatok és aranyláz
A kizsákmányolt tömegek
Fehér ember, nem tisztelted
A földet, se az állatokat
Megöltél sok indiánt
Így szereztél gyarmatokat!
Ha az õsemberek megöltek
Egy szarvast, vagy egy medvét
Megették az egészet És felhúzták a bõrét
De te [TE!], a hatalmas és
Telhetetlen ember!
Megölöd az állatokat
Pedig élelem az nem kell!
Nem kell, mert te gazdag vagy
De eszed, az sok nincsen
Meghódítasz földeket
Közben úszol a sok kincsben
De eljön majd az a nap
Mikor mindenért megfizetsz
Nem lesz gazdag United States
Amerika helyén csak tenger lesz!
HATÓSÁGILAG TILOS!
Lemegyek a kocsmába, megiszok egy sört
A haverok is megittak már jó néhány kört
Mellettem ül egy lány, az arca szép piros
De a falon ott áll, hogy HATÓSÁGILAG TILOS!!!
Nem szabad énekelni, nem szabad snóblizni
De egyvalamit szabad: Nagyon Sokat Inni
A szép leány arca még mindig piros
De a falon ott áll, hogy HATÓSÁGILAG TILOS!!!
Erre inni kell! -mondom én s rohanok a pulthoz
De hirtelen egy ipse odavág a falhoz
Belenézek a szemébe, a tekintete gyilkos
A falra mutat, ahol ott áll, hogy HATÓSÁGILAG TILOS!!!
Kimegyünk a kocsmából, betérünk egy boltba
Hogy vegyünk egy-két kannás bort, beállunk a sorba
Átmegyünk az úttesten, pedig a lámpa még piros
S az oszlopon ott áll, hogy HATÓSÁGILAG TILOS!!!
Lemegyünk egy koncertre, már jól érezzük magunkat
A tánctér már csak minket vár, hogy pogozzunk nagyokat
De odajön egy csúnya bácsi, aki nagyon morcos
S a fülembe üvölti, hogy HATÓSÁGILAG TILOS!!!
Lassan itt a reggel, már mindenki elfáradt
A poharak aljáról már minden csepp kiszáradt
Végignézek a bandán, mindenki másnapos
Hosszú volt az éjszaka, és HATÓSÁGILAG TILOS!!!
Nyár
Ülünk részegen a szobában
Iszunk, mint általában
A haverok mind melóznak
A barátnõk meg nyaralnak
Tanulj, dolgozz, ezt pofázzák
Jobbról, balról ezt ugatják
Elegem van belõletek
Hagyjatok, felejtsetek!
Megteszem én, amit lehet
De hagy éljem az életemet!
Szeretném, ha lekopnátok
Ti átlagos kispolgárok!
Talpamban sok szálka
Minden hiába
Nem tudom, hogy mit csináljak
A faszom a nyárba!
Nincsen semmi pénzem
Unatkozom éppen
Szeretnék egy jót bulizni
De úgy érzem, hogy végem van
Magánterület
A Magánterület zöld
A Magánterület kicsi
A Magánterület lejt de nekünk pont megfelel
Magánterület, yeah!
Mi mégis mindig ott vagyunk
Ez egy Magánterület, yeah!
De mi mégis mindig ott vagyunk!
Magánterület, Magánterület...
Ott vagyunk, ott vagyunk, mégis mindig ott vagyunk...
Jövõ
Az utcára menni már nem merek
Mindenhol fogaskerekek
Kivéve néhány kerület
De mindegyik veszélyes terület
Ebben a mocskos világban szenvedek
Ahol hobbiból ölnek az emberek
Narkóval kitömött gyerekek
Az utcára menni már nem merek
Minden sarkon áll egy kurva
Az összes rendõr be van rúgva
A gumibot csattan a tarkómon
A fejembe hasít a fájdalom
Eszméletlenül fekszem lenn a porban
Messzirõl néhány bakancs dobban
Egyre és egyre hangosabban
Majd eltûnnek az alkonyatban
Abban, amely már nem okoz gyönyört
Mert ez a világ már oly meggyötört
Én ebben a mocskos világban szenvedek
A fájdalom hevében várom a végzetet
La Ranchra
Ránts rá hármat a faszomra!
Ránts rá hármat a faszomra, és
Kend be szarral a testemet!
Ó a testemet
Kiszegecselt tangában nyomulok a Bárban
Én vagyok a legjobb srác a Pipacs bárban
Rózsaszín ingem és hosszú selyemsálam
Minden srác csak engem vár, és én is erre vágytam
A további versszakokat a fantáziátokra bízzuk!
Ha én...
Ha én kispolgár volnék, mindig TV-t néznék
Minden héten 4x rádiót hallgatnék
Megnézném a Dallast és a Szerencsekereket
És bosszankodnék közben: -Milyenek a mai gyerekek!
Ha én komcsi volnék, mindig csak dolgoznék
A nagy vezetõknek kinyalnám a seggét
Mindig hû maradnék dolgos kis hazámhoz
De dinamitot vágnék minden fasisztához!
Ha én fasiszta volnék, mindig zsidót ölnék
Minden kommunistát agyonlövettetnék
Nem kérdezném tõle, hát téged ki küldött
Akkor lennék boldog, ha mindenki megdöglött
Ha én anarchista volnék
Mindig szabad lennék
Szabad munkahelyen
Szabadon dolgoznék
Akkor lennék boldog
Ha mindenki szabad lenne
És utána berúgnék
A haverokkal este
Mi történt az éjjel?
Én elmesélem neked, hogy mi történt az éjjel
Rövid hajú srácok vertek szanaszéjjel
Véres volt a szám, bementem egy kocsmába
De nem volt nálam pénz, és kirúgtak a picsába
Kóboroltam fáradtan és véresen az utcán
Furcsa dolog történt, mikor átmentem a zebrán
... ... ... ... -ezt mondta egy autó
Hatalmasat fékezett, és nyílt már az ajtó
-Takarodj te büdös punk, húzz el a picsába!
-Miért nem tudunk elférni e rohadt vlágban?
-Értsd már végre ember, nem gyûlöllek téged
Csak szállj már le rólam, és hagyd, hogy így éljek!
Felszálltam a buszra, az emberek néztek
-Menjünk innen kisfiam, a fiatalember részeg!
Hirtelen énekelni támadt kedvem
De normális emberek közt nincsen nekem helyem
Jaj, jaj, jaj, jaj, jaaj, nincsen nekem helyem
Óóó, nem értenek engem!
Unalmas vagy!
Téged nem érdekel a kisgyerek, aki nem akar az óvodában aludni
Te berakod az ágyba azért is, csak, hogy nyugodtan tudjál olvasni
Te nem engeded, hogy a lányod egy rocker fazonnal menjen buliba
Te elfelejtetted, hogy 16 évesen minden pénteken rohantál a kocsmába
Te igazságtalan vagy és elítéled azt, amilyen te is voltál
-De hiszen én csak jót akartam!
Ej, unalmas kispolgárrá váltál, jaj...ó, jaj
Te nem akarod azt, hogy a hülye punk fiad a HT koncerten részegedjen
És azt akarod, hogy Öcsike minden vasárnap a családdal ebédeljen
Te három napja azon bosszankodsz, hogy az aranyos kislányod már nem szûz
Te elvered a fiadat minden nap, mert a Tabánban hippi lányokat fûz
Rájöttél végre tisztelt szülõ, nem lettem olyan, mint ahogy akartad?
Csõdbe ment a nevelésed, hiába törted magadat
De ne bánkódj ezért drága szülõ, soha nem foglak elfelejteni
Nagyobb gondom van most nekem:
HOGY FOGOK KIJÓZANODNI?
Hé Isten!
Hé Isten! Mi vitt rá, hogy azt mondd
hogy egy-két hülye faszfej uralkodjon ezen a bolygón?
Hé Isten! Mi vitt rá, hogy azt mondd
hogy ennyi ember szenvedjen ezen a kibaszott bolygón?
Miért hagyod, ha létezel, hogy néhány ember önkényesen területet szerezzen,
majd dicsõítse versekben?
Az egész világ a hazám, és ne mondja azt senki rám, hogy õrült ember vagyok én,
mert én csak azt szeretném,
Ha nem dõlne be mindenki annak a hülye szövegnek,
hogy imádnunk kell õt ott fenn,
miközben szenvedünk mi idelenn!
És ti, papok, csak prédikáltok
Pofáztok, nem gondolkodtok
Élitek az életeteket
az állam meg eltart benneteket
De ha Isten, mégis létezel,
nem így képzellek el akkor
Hazug képet írnak rólad
S biztos, hogy nem így gondoltad
a sok tetves országot,
és az egész KIBASZOTT VILÁGOT!!!
Anarchia
Nem kell ide Über Alles!
Nem kell ide horogkereszt!
Nem kell nekünk uralkodó!
Nem kell nekünk hazug szerep!
Elég volt az elnyomásból!
Elég volt a sok királyból!
Dõljön le a karhatalom!
Szabad legyek, azt akarom!
Szabadság, egyenlõség
E kettõrõl álmodunk
Nincsen Isten, nincsen Haza
Anarchiát akarunk!
Úr és szolga, nincs különbség
Hazugság a hatalom
Az igazságot elfeledtük
De eljön majd az alkalom
Hogy társadalmunk egyszer szép lesz
Vezetõ és rendõr nélkül
Megnyílnak a határok
S az egész világ így megszépül
De ez sajnos lehetetlen
Erõsebb a hatalom
Összeomlik régi álmunk
Kötél lóg a nyakamon
Helyvadászok
Helyvadászok, helyvadászok
Mondjátok meg mire vártok!
Adjuk át a helyünket?
Nyaljátok ki a seggünket!
Hogyha felszálltok a buszra
Nincsen akkor reuma
De ha a busz már tele van
Akkor minden bajotok van!
Megkaptátok végre a helyet
Mit akartok még egyebet?
Menet közben bosszankodtok:
-Hát, a mai fiatalok!
-Bezzeg míg én gyerek voltam
Mindig illedelmes voltam
-Üljél le és ne pofázz!
Utállak, te helyvadász!!!
Helyvadászok, helyvadászok
Mondjátok meg mire vártok!
Átadtuk a helyünket
NYALJÁTOK KI A SEGGÜNKET!!!
Fel a fejjel!
Már egy órája fekszem a wc-ben
A Torgyán meg üvölt a tv-ben
A telefon egyfolytában csörög
A szomszéd néni már megint hõbörög
Hosszú volt a tegnapi éjjel
Üres üvegek hevernek szanaszéjjel
Megadtuk a módját a kultúrának
De a munkahelyen a fõnökök várnak
A villamosra felszállok reggel
Ül a sok unott arcú ember
Én meg mosolygok rájuk jó nagy kedvvel
Gyerünk emberek, FEL A FEJJEL!!!
Gyerünk emberek fel a fejjel!
Én mosolygok rátok jó nagy kedvvel
Nem kell mindig durcáskodni
Az életet vidáman kell felfogni
Az Országút Harcosa
Óóó...az Országút Harcosa
Elindult, elindult útjára
Nem tudta, hogy mivel menjen
Nem tudta, hogy kivel menjen
Nem tudta, hogy hová menjen
Csak azt tudta, hogy el kell, menjen
Megunta a dolgokat, elvesztette a barátokat
Nem maradt neki semmi más
Csak a VÉGTELEN UTAZÁS!
Elég volt!-mondta, és itt hagyott mindent
Felpattant a motorjára
S elindult útjára
Nem akart itt tovább élni
Nem akart már többet félni
Nem bírta tovább nézni
Érezte, hogy el kell menni
...Ment a sötét országúton
Harminc napja volt már úton
De még most is reménykedett benne
Hogy eltalál majd szebb helyekre...
...Ment a sötét országúton
Ötven napja volt már úton
De még most is reménykedett benne
Hogy eltalál majd szebb helyekre...
...Ment a sötét országúton
Százhúsz napja volt már úton
De még most is reménykedett benne
Hogy eltalál majd szebb helyekre...
HT ballada
Elindultam otthonról egy-két üveg sörrel
Nem tudtam, hogy mit hoz még a mai éjjel
Mindenfelé szerelmes párokat látok
De én régóta egy hosszú kapcsolatra vágyok
Hazudik a szerelem, csalódtam már sokszor
De régóta álmodom egy rendkívüli lányról
Hazudik a szerelem, egyre több a bánat
Úgy tûnik, hogy boldog vagyok, de ez csak a látszat
De ez az álom csak álom marad
De a remény mindig a fejemben marad
A testi kapcsolat sokszor elragad
De a végén mindig a csalódás marad
A sörbõl már csak egy pár korty maradt
A szerelem, mint egy virág, teljesen elhervadt
Nem is gondolok semmi másra
Csakis a HT balladára! A folytatás
Melegebb éghajlat jellemzi mostanában az egész világot
Pusztul a föld, pusztul a nép
A fejemben lassan összeáll egy kép
Az utcákon mindenütt fegyverek ropognak
Kisgyerek véres arccal rohannak
Egy kislány sír a sarkon, nem érti, hogy a bátyját egy fegyveres
Miért veri szét
De nem messze keletre van egy kisváros
Itt mindenki szabadon, boldogan él
Itt nem ismerik azt a szót, hogy állam
Nincs Isten, kit mindenki fél
Elhitették az emberekkel, hogy szükség van rájuk, mint rányitókra
A terror majd megfékez minden bûnözést
De a terror keze mindenhova elér
Nemsokára téged is utolér
Újabb és erõsebb törvényekkel táplálják bennünk a gyûlöletet
Az emberek átverik egymást, hol tudják
A testvériség kihalt bennük rég, de van, hol nem halt ki még
Nem messze keletre van egy kisváros
Itt nem szenved Gonoszság-kórban a nép
Nem tette ide még be a lábát Az aljas gyilkológép
Itt van keletre, kedves kisváros
Szûz még az állam mocskos kezétõl
Itt nem kell, hogy félj hogy börtönben élj, ez az utolsó esély
Vakító villanás, fegyverek, bombák,
Támad a pénzéhes rabszolganép
Elõttük lépked büszkén a gonosz
Már tudják, mirõl szól a folytatás...
Szerelmes Punk dala (eredeti verzió)
Úgy szeretlek kedvesem
Lángol érted a szívem
Imádom a mosolyodat
Mert kirúgtam a fogaidat
Úgy szeretlek kedvesem
Hogy hátbarúglak rendesen
Kitépem az összes hajad
A hülye fejeden semmi nem marad
Úgy szeretlek drágám
A füleid is levághatnám
De nem teszem, mert nem hallanád
Ahogy suttogom: -A büdös jó kurva anyád!
Miközben a sok szépet suttogom
A görény arcodat megtaposom
Ha sikítani mersz, én orrba váglak
Hisz tudod, hogy mennyire imádlak
Olyan csodálatos lenne
Ha belemásznék a képedbe
Elvágnám a gigádat
Benyomnád az orcádat
De elõtte leszedem a lábadat
És mind a két karodat
Belerakom a szádba
De jó napom van máma
A fejedet lenyomom a WC-be
Majd belerakom egy vödörbe
Ráverek négyet a tarkódra
Majd rárúgok hármat a bordádra
Most elhagysz engem kedvesem
A sok szép után így bánsz velem
Mit ér nélküled az életem
Összetörted a szívem
Számûzött élet
Itt egy újabb alkalom, hogy sárba tiporjuk, amit eddig szerettünk
Ami megvan bennünk, amit értékeltünk
Megváltoztatják az értékrendünk
Ha eddig volt is néhány erényünk
Mostantól ezektõl sem kell félnünk
Nem kell félnünk, s nekik sem kell
Hisz ellenük többé nincs nálunk fegyver
De én szeretnék józan emberként élni
Szeretnék józan szemekbe nézni
Sohasem tudnám elfeledni Ami erre késztetett, és eddig éltetett, jaj
Tudom, hogy az volt a baj
Valami mást akart
Valaki mást takart
Én nem akarom azt, hogy az életemben
Csak egy út legyen, hogy végleg el kell, menjek
Én nem akarom kiszolgálni a rendszert
És szeretnék meggyõzni sok-sok embert
Tudás álnévvel csábítanak téged
Ha túléled, akkor sincs túl sok esélyed
Mert jön az új agymosás a hadsereggel
Ha ezt is túléled, csak számûzött leszel
De nem baj, küzdjél, nem kell félni
Én is szeretnék számûzött életet élni
Szeretnék még a szemedbe nézni
Ami erre késztetett, és eddig éltetett, jaj
Mindenki vért akar
De míg élünk, nincs semmi baj
Ez a harc végsõkig eltart majd
Szeretnék szabadon, vidáman élni
Szeretnék még a tengerre nézni
Szeretnék józan szemekbe nézni
Az ürességbe életet lehelni
Harcolni azért, hogy megértsétek
Harcolni azért, hogy átérezzétek
Szeretném, hogy ha átvészelnétek
És talán egyszer emberként éltek majd
Tél
Itt van a tél,
az utcák kihaltak
Az aluljáróban is csak csövesek mászkálnak
Egy fagyos délután nincs semmi élet
De az utca végén van egy kis kocsma
Imádnivaló, ezt mindenki tudja
És csak ülünk részegen a kocsmában
Van még bõven a pohárkákban
A télbõl is van még hátra épp elég
Gyerünk! A poharat töltsük meg!
Kéne még sör, bor, meg mindenféle jó
De az se baj, ha kólát iszó
Az se baj, ha a szék alatt mászol
Mert a barátnõk úgyis valahol
A Kanári-szigeteken nyaralnak éppen
Hát magunkhoz nyúlunk e fagyos télen
És kipróbálunk mindenféle játékot
A flippert, a csocsót, a rexet, és a dartsot
-Snóblizzunk! -mondom, de így szól a csapos:
-Hé öreg! Ez Hatóságilag Tilos!
Hát így élünk mi e zord világban
Van még bõven a pohárkákban
Így ülünk itt a kis kocsmában
Mint medve a barlangjában
Ha eljön a tél Ha eljön a TÉL...
Menj innen te veréb!
Menj innen te veréb!
Hess innen te madár!
Hess innen te veréb!
Menj innen te madár!
Nem ez voltál
Több mint húsz éve, régen volt, de nem felejtem
Micsoda lelkesedés lángolt a szemeidben
Megmutattad, miért érdemes küzdeni az életben
Pedig nehezebb volt ellenállni, mint képzeletem
De miért? Miért kell, véget érjen? Én nem értem
Hiszen te sosem tudtál beállni a sorba
Nem tudtak a nagyok eltiporni a sárba
Az eszmédért bármikor meghaltál volna
De ma már nevetsz rajta, ha valaki megtenné
De várj! Várj még egy percet! Nem ezt érdemelted
Most már te is az árral úszol tovább
Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz
Nem jelent számodra már semmit a lázadás
Félig meghaltál, kiégtél már
De nem, nem, nem, nem, te nem akarsz így élni
A cél mindig elõtted van, és nem szabad megállni
De hogy ha mégis ezt szeretnéd jó barátom
Nem állíthatlak meg én
Ez már nem a te harcod
Nem az igazi arcod
A csatát elvesztetted, kiiktattak
Emlékszem, régen volt, egy csodálatos reggel
Munkába indultál szikrázó kedvvel
Nem féltél attól, hogy a fõnök ki fog rúgni
Nem lehetett a kedvedet sohasem lelohasztani
De nézd! Ez a nyomorult élet most megöl téged!
Most már te is az árral úszol tovább
Nem kötnek beléd, hisz rosszat nem csinálsz
Nem jelent számodra már semmit a lázadás
Félig meghaltál, kiégtél már
De ne akarjál mindenképp a rendszer bábja lenni
Ne akarjál megszabott korlátok közt élni
Hiszen te nem ezért küzdtél jó barátom
Nem ezért folyt annyi vér
Üresek már a képek
Semmit nem érnek
Az elméd meggyalázták, megtisztították
Ülsz egy sötét szobában Az óra ketyeg, a kezed már remeg
Napi négy órát alszol, hat kávét megiszol
Az agyad szétrobban e lelki nyomorban
Gondolataid csak azon járnak
Hogy kevés a pénzed, munkába várnak
Felbosszantanak, kirúghatnak
Az adódat befizesd, a számláid kifizesd
Kire szavazzál, feladhatnád
Beolvadtál, nem ez voltál
Csak egy üres élet
Elveszett értékek
Szürke utakon jársz
Nem ez voltál
A két kakas (spanyol népdal)
Ha a sötét kakas kiállt
A nap eltûnik az égrõl
De a hajnalt megismerni
Sötét kakas énekérõl
Aj, ha hazug az ének
Sodorja szerte a hangját a szélnek
Aj, de én nem félek
Hogy dalomat elsodorná sodra a szélnek
Fölmorajlott az aréna
Mikor szemtõl szemben álltak
Nagy volt a fekete kakas
De a vörös volt a bátrabb
Gyáva volt a sötét kakas
Sietett a támadással
Legyõzte a vitézebbet
De csak aljas árulással
Jól vigyázz fekete kakas
Még a párbaj nem ért véget
A vörös csak akkor adja fel
Ha nincs már benne élet
Cenzúra
Cenzor vagyok
Mindent letiltok
Az összes dalszöveget
Ami nem tetszik nekem
Nem lesz több csúnya szó
Nem lesz több szidás
Nem lesz több politika
Csak cenzúrázás!
Egész nap pecsételek
Mit szabad s mit nem lehet
S mindezt azért teszem
Hogy társadalmunk tiszta legyen!
Cenzúrázni, jaj, de jó
Cenzor vagyok, megõrültem
Mindent lepecsételtem
Csak cenzúrázok, cenzúrázok
Mindaddig, míg meg nem halok
Cenzúrázni, jaj, de jó!
Fanatikus Betonozók dala
Józsi, gyühet
a betony
Alaposan keverd meg, míg jó lesz teljesen
Stabil legyen, erre, csak erre kérlek
Ne történjen meg, hogy ha késõbb rálépek, ne bírjon meg
Hát jöjjön a betony!
Izzítsd a keverõt nagyon!
Jöjjön a betony! Jöjjön!
Végre megvalósíthatjuk régi álmunkat
Lebetonozunk mindent, mezõket, virágokat
Hogy majd egyszer végre
Bolygónkat végigérje
Szürke betonyrétegünk
Kapitalizmus
Végigsöpör az egész világon
Alkot és pusztít mindenféle tájon
Újjáépíti a piramist, ami egyre erõsebb téglákból épül fel
Használati utasítás egy tökéletes gépezethez
De jól vigyázz, ha nem megfelelõen használod könnyen lenn rekedhetsz
Lehetõség pontokat kaphatsz
De ne használd el túl korán ezeket
Mert kieshetsz a játékból
És ez a rendszer bizony könnyen eltemet
Hát kapaszkodj fel, tiporj el mindenkit
Mert odalent nem néznek embernek
Mondhasd a reggeli újság mellet az irodádban, hogy:
-A rohadt csövesek!
Vegyél egy darab esõerdõt
Vegyél egy darabkát a tóból
Én fizetek majd azért, hogy fürödhessek
Hogy láthassak valamit a földi jóból
Irtsál ki minél több állatot
Építs fel minél több McDonalds-ot
A rendõrökkel veresd a népet
Hisz te pénzeled ezt a csõcseléket!
Ha valaki nem elég erõs, kitartó
Ha nem felel meg az elvárásnak
Mondd a pofájába: "Ilyen a világ", "az idõ pénz", "az üzlet nem várhat"
Szüljél magadnak egy értékrendet
Hol a pénzen kívül semmi sem számít
Eltorzult világban eltorzult aggyal
Tekints körbe, és fizess le bárkit!
De rám ne nézz, te kapitalista faszfej!
Az én elmém nem fogod megfertõzni
Én inkább remélek, és tovább élek
Egy országodra káros eszmének
Mr. Gyûlölet
Egy álom kavarog a fejemben
Itt áll egy õrült elõttem
Hatalmas fejsze a kezében
Iszonyú gyûlölet a szemében
Próbálok menekülni
De nem bírok megmozdulni
A fejsze lecsapja a fejemet
A félelem sötét árnyként követ
Nincs arca, nincs lelke, s õ csak nevet
Mr. Gyûlölet
Kinyitom a szemem, ez már a valóság
De hirtelen elfog a nyugtalanság
Bekapcsolom a híreket
És üvöltöm: -Nem, EZ NEM LEHET!
Ott van Õ, Gyilkol a TV-ben
Emberi csontok a kezében
Golyók emberek testében
És õ ott vihog mindenki fejében
Repülõk zúgnak el felettem
Vakító fények az egekben
Lángvörös felhõk mindenhol
Mr. Gyûlölet rám néz az ablakból
Nincs arca, nincs lelke, s õ csak nevet
Mr.Gyûlölet
Nélküled
Fejezd be a kalandozást a szerelem erdejében, kedvesem
Inni akarok minden áron, hányni egy mocskos WC-ben
Értsd meg végre, én nem akarok egész nap a fellegekben romantikázni
Ne akarj egy gyönyörû, csordultig töltött kétlityóstól megfosztani
Ezért inkább azt ajánlom, adjál bort, de gyorsan
Ne csinálj hisztit, már ezerszer megmondtam
Vagy, ha ez nem tetszik, akkor húzz el a picsába
És végre egyszer lemehetek nélküled a kocsmába
Láncok nélkül
Hallgasd hát!
Hallgasd a kiáltásukat, hallgasd hát!
A láncaik csörrenését hallgasd hát
A lépteik zaját hallgasd hát
Üvöltenek, de többé nem felétek üvöltenek segítséget
Rád nem, soha többet, csak magukra számíthatnak már
Ez a valóság, ez az igazság
Ne hidd azt, hogy véget érhet
Ennek fegyverekkel nem vethetsz véget
Ez nem egy háború, a cél nem a gyilkolás
Nem a rombolás, nem a gyilkolás, nem a rombolás
Ez valami más
Látod már? A szemükben a fényeket, látod? Elvakítanak
Érzed már? Érzed az ébredésüket, érzed már?
Ráismertek végre a bennük lakozó képességre
Ha nem fordítanak ennek hátat
A sok nyomorult mind talpra állhat
Nem nyeli el õket az örvény
A parancs most már egy másik törvény
De késõ, a civilizációt senki nem állíthatja meg már
A pusztulást, ez az igazság
És mindenki egyszerre üvölt fel, hogy fáj!
A két fiú dala
Volt egy srác, Zselé Jenõ
Macho volt, igazi nagymenõ
A csajok loholtak utána
Mert volt harminc REPLAY kabátja
Meg kocsija is volt ám neki
Aki meg nem tetszett, beszólt neki
Mindig más nõt vitt el moziba
De az elso éjszaka után kidobta
S az õ életfilozófiája az volt
Hogy az árut eladja
De volt is neki sok ellensége
A rendõrség is folyton körözte
A világot ezért nem szerette
Ami szép volt, azt mind elfeledte
Semmirõl nem volt véleménye
Csak az volt a fontos, hogy legyen pénze
Csak az volt a fontos, hogy legyen pénze!
S az õ életfilozófiája az volt
Hogy az árut eladja
Volt egy másik srác, akit a többiek csak úgy hívtak: -Te rohadt PUNK!
Kigúnyolták, baszogatták
De õt ezek a dolgok nem izgatták
A lányok rá se mertek nézni
-Fúj! Hogy lehet így kinézni?
A nevelõtestület úgy gondolta
Így nem illik bele a társadalomba
S az õ életfilozófiája
Csak romlást hoz e szép világra
A srácnak nem volt túl sok pénze
De az életét vidáman élte
Sokszor bántották is érte
De az életét vidáman élte
A gazdagság ot nem érdekelte
Az életét vidáman élte
Lement a kedvenc sörözõjébe
És az életét vidáman élte...
Valahol... (2002)
1. Intro
2. Milyen érzés bûnözõnek lenni?
3. Mondd, miért küzdtél!
4. Tavasz
5. Vérzõ világ
6. A változás szele
7. Ki a bûnös
8. A rendszer fontos része
9. Mindenkiben ott él
10. Újra eltelt 4 év
11. Hatékony fegyver
12. Kapuvári buzibár
13. Más út vár rád
14. Tovább kísért
15. Valahol
Intro
Hé figyelj! Ha te is úgy érzed
Hogy nem úgy mûködik minden, ahogy kéne
Ha eleged van abból, hogy nem vagy ember
Ne dugd a homokba fejed most az egyszer
Ne azért énekeld a dalokat
Mert jópofák, vagy hangzatosak
Szeretném, ha megértenéd õket
Vagy legalább mozgassa meg az agysejtjeidet
Mert nekünk ez az egyetlen fegyverünk!
Most, amikor ahhoz a ponthoz érkeztünk
Hogy kezdi értelmét veszteni, amit megértettünk
Most, amikor az jár a fejekben
Hogy képesek leszünk e túlélni ezt vagy NEM!
Milyen érzés bûnözõnek lenni?
Milyen érzés bûnözõnek leni?
Nem gondoltad volna, hogy ez lesz belõled
Egyik napról a másikra
Mindannyiinkkal megtörténhet
A dolgokat ilyenkor érthetetlenül szemléled
A hibát máshol próbálod keresni
Milyen érzés rabszolgának lenni?
Milyen érzés senkinek lenni?
Szabadíts fel hát Jézus Krisztus -kiáltsad!
Hisz egyedül Õ képes megmenteni a bûntõl nyomorult lelkedet
Õ mindig veled van, õrzi az "álmodat"
Gondoskodik róla, hogy a szemed mindig csak résnyire legyen kinyitva
Hogy észlelj!
Lélegezz!
Létezz!
Íme, választhat a szolgáltatásainkból
Tökéletes bûnözõt faragunk magából
És hogy lássa, mi mindig a korral együtt haladunk
A bûnlistához minden évben újakat adunk
Van itt ön számára mindenféle jó
Golyó, kötél, villamosszék, injekció
Praktikus, gyors, kíméletes halál
Minket biztosan örökre a szívébe zár
És most mindezek mellé megkapja az utolsó kenetet ajándékba!
Mondd, miért küzdtél!
Érezted már, hogy nem jó úton jársz?
Hogy visszafordulnál
Vagy irányt váltanál
De nem volt merszed hozzá
Elõtted kitaposott ösvény áll
Amin annyi ember jár
Egy lehetõséget kínál
Egyszerûsítsd le a világot valamilyen formán
Így könnyebb tán
Volt, akit a pénznek fénye
Volt, akit a szerelem heve
Volt, akit egy isten képe
Volt, akit a gyûlölet mérge
Volt, akit a sors kegyetlen keze
Volt, akit a mámor édes íze
Vagy egy szebb jövõ reménye
Vagy a reménytelensége
Hívott el
Érezted már, hogy nem jó úton jársz?
Hogy visszafordulnál
Megváltoznál
De nincs már idõd rá
Felemésztett téged is e beteg világ
Mint annyi embert már
Ki küzdeni hiába próbált
Te mondd, miért küzdtél
Most állsz, és nézed a halál torkát?
Tavasz
A faszom ki van, hogy minden reggel arra ébredek
Hogy büntetnek a madarak (a madarak)
Kurvára süt a nap (süt a nap)
Ezt az erõs zajt és ezt az erõs fényt
Csak úgy tudom elviselni, hogyha berúgok
Kurvára berúgok
Sajnos nem foglalja el elég idõmet a munka vagy az iskola
A barátaim is szomorúak, mert nem kell ma menniük melóba
Bánatunkban összejövünk egy delírium partira
És egész nap csak énekeljük, hogy:
Ránts rá hármat a faszomra!
Tavasszal sem kell félni, hogy száraz marad a torkunk
Ahol a demizsonok már várnak minket
Mi mindnyájan arra tartunk
Gyere hát te is pajtás, öntsünk fel a garatra!
Hadd mondják a szüleid, hogy
-Rohadt iszákos banda!
Reggel van felébredünk
De úgy tûnik, nincsen minden rendben
Mit tettünk? (mit tettünk?)
Valamit tettünk?
Valami rosszat tettünk?
Sokan vannak, nagyon mérgesek
Tüzet okádnak, sárkányok ezek
Megint ittál! -hallom jobbról
Nagyon berúgtál? -hallom balról
Mondom a lánynak: -Hagyjad már!
Nem látod? A srác feje nagyon fáj!
Tavasszal sem kell félni…
Vérzõ világ
Lehet, hogy összeomlott régi álmunk
Lehet, hogy nem lesz "álom" társadalmunk
Lehet, hogy sírnunk kéne mindez után
Vagy az egészet abbahagyni talán?
Õrjöngenünk kéne fegyverekkel
A kézben harcolni rendõrökkel?
Ellenségnek nyilvánítani mind
Aki nem érzi át a dalt?
Csak azok, akik nem képesek gondolkodni
Azok még több vért akarnak látni
Kétségbeesett gondolatok
Húzzák elõ a kést, az állatot
Ki saját hibájáért mást okol
Milliókat egy helyre sorol
Bûnbakot mindenki oly könnyen talál
De ki mondja meg, hol húzódik a határ?
Nekem nem kell ez õrült mentalitás
Nekem nem kell még több akasztás
Egy vérzõ világ az otthonom
Ilyen világban kell talpon maradnom
Nekem nem kell ütnöm, hogy érezzed
Nekem nem kell ölnöm, hogy megértsed
Mit érzek, mit gondolok én
De te csak élvezd, hogy minden hír eljut tehozzád
Élvezd, hogy van száz TV csatornád
Színesben láthatsz minden háborút
Focimeccset, mely erõszakba fúlt
Elidegenedés, civilizáció
Fékezhetetlen agresszió
Magával ragad mindenkit, s úgy érez
Nem nyugszik, míg nem tapad vér a kezéhez
Nekem nem kell e gyilkos mentalitás
Nekem nem kell még több pusztítás
Egy rothadó világ az otthonom
Amíg élek, nem szabad feladnom
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll
Te elfogadhatsz egy láthatatlan vonalat
Amit ide-oda rakosgatnak, akik
Megmondják, hogy ki a túloldalon áll
Egyik nap még testvér, jó barát
De holnap el fogod vágni a torkát
El fogod vágni a torkát!!!
Mindenkit megöl ez az ostoba mentalitás
Túl véres lesz a folytatás
Addig, amíg énekelhetek
Így mondom el neked, hogy mit érzek
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincs ember, se Isten, ki felettem áll
Nincsen ember, se Isten, ki feletted áll!
A változás szele
Hideg van, sötét, ma éjjel egyedül kell lennem
Emlékek támadásait kell most elviselnem
Örömmel és fájdalommal, hisz túl sok volt a szép
Egy pillanatra megelevenedik egy gyönyörû kép
Mámoros éjszakák után azt hittük, hogy ezt az életet
Nem veheti el senki tõlünk
De elõvillant egy szörnyû látomás
Ott álltak mind, sok jó barát
Sok igaz barát
Mindenki a saját kis ketrecébe zárva
Álltak némán, arra várva
Hogy rendbe szedjék
Berendezhessék
Egyenesbe hozzák
Igaz életüket feladják
Ma éjjel valami szomorút érzek a változás szelében
Dermesztõ lökéseit kell most elviselnem
Egy újabb nyár és egy régi szerelem ért véget
Nem kell összetörnünk a régen õrzött képet
Mámoros éjszakák után oly jólesett
A "jóakaróinknak" az arcába röhögni
De ott áll csendben a sok barát, akik
Elrejtették a ketrec kulcsát
Minden perc, minden óra, minden nap, minden hónap
Minden elvesztett barát
Rájuk nyomja a súlyát
S ha egyszer rájönnek
Azt hiszem túl késõ lesz már
Egyszer majd visszagondolok
A meg nem fertõzött gondolatok
Milyen gyerekesek, de igazak voltak
Mire kialakulhatott volna egy értékrend, õk már ott voltak
S mint valami vércse, rácsaptak
Bekebelezett életek, ösztönök, amelyeket
Egy eltorzult világ hasznára fordítottak
Könnyebb volt ezt választani, mint ellenállni
Miért kellett feladni, miért hagyták elveszni?
Változnak az idõk, de most már nem kell egyedül lennem
A változásokat így sokkal könnyebb elviselnem
Amíg valaki hasonlóképp lát, nem hal meg a szép
Addig nem kell attól félnünk, hogy szertefoszlik a kép
Nem hiú ábránd, vagy hazugság
Nem utópia, vagy naivság
Csak az életünk, valóság
Ki a bûnös?
Állj! Állj! Ne siess oly nagyon
Már várnak, máshol várnak rád
Állj! Nem szép, csúnya dolgok várnak
Nézd! Nézd! Nézd, mi történt!
Nézd, körülötted mi történt!
Emberek fekszenek, halottak
Elborít mindent a vér
Azt kérded, miért
Miért tetted
Mert te tetted
Fegyver a kezedben, egyenruhában állsz
Ki a bûnös?
Nem tudod?
Azt mondják, a hazádért tetted
Ölj! Ölj! Újra meg újra ölj!
Azt akarják, kötelességbõl ölj
Egy "jó ügyért" ontsad ki emberek vérét
Nem látod még
Ki a bûnös?
Mi a bûn?
Ebben a helyzetben egészen más, mint rég
Más, mint nem is oly rég
Mikor a hajnali fényben nem féltél
Hogy meglát az ellenség
Nem féltél attól, hogy kiket szeretsz, együtt veled
A holnapot nem éritek meg talán
De aztán jött ez az erõszakhullám
Elsöpörte a szépet, egymás ellen fordított testvéreket
Téged is elkapott, és most nem érted, hogy miért csináltad
Nem tudod, kit vagy mit okolj ezért
Magadba fordulsz, és azt kérded
Ki a bûnös?
Nem kapsz rá választ
A rendszer fontos része
Egy újabb agymosástól még nem leszel szabad
Ez csak átnevel, tudod jól
Az új manipulátorok kezében a puskák helyett
A média hangja szól
Bár megkaphatsz mindent, elhalmozhatod magad minden jóval
Droggal, piával, Disneylanddel, homokos tengerparttal
Így biztos csöndben maradsz, élvezed a hamis szabadságot
És miért ne élveznéd, hisz láthatsz sok embert
Kinek ez nem adatott meg
Akik az ellenük írt törvényeket szükségesnek tartják
Õk azok, akik a fegyvereiket saját maguk ellen fordítják
Telezsúfolt nagyvárosokban, mint a férgek
Egymás hegyén-hátán élnek, levegõ után kapkodva
Sokaknak még idejük sem marad arra, hogy elgondolkodjanak rajta
Az életük mennyire üres lett, a vegetáció szintjére süllyedt
Egérlyukaikban a televízió elõtt ülve
Minden vágyuk ki van elégítve
De az élet nem errõl szól, tudod jól
Ez az új trend, ha valamit nem tudnak megtiltani
Hát akkor megpróbálják az irányításuk alá vonni
El ne hidd már, el ne hidd már, hogy a demonstrációk
A szabad elme megnyilvánulásai
Arra jók, hogy dühönghetsz, tombolhatsz, köveket hajigálhatsz
Így biztos, a rendszer fontos része maradsz
Mindenkiben ott él
Egy májusi esõs délután sétáltam egyedül a fák között
Gondolataimban ott jártál
Nagyon hiányoztál
Ott álltak a sziklák büszkén, kik számtalanszor láthattak már
Emberek arcán bánatot
Hányszor láthattak boldogságot
Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, abban nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él
Hidd el, elmúlik majd a tél
Minden fájdalommal együtt élni, reménykedni
Meddig tart még?
A vihar erõsebb már, az ég is mennydörög itt
Az esõcseppek ördögien szólaltatják meg a fák lombkoronáit
Ó, miért nem vagy itt velem?
Nem érezhetem forró ölelésed
Szádnak édes ízét
Szerelmünk égetõ tüzét
Egy dal, ami mit sem ér
Annak, aki nem érzi át, akiben nem él
Aki érzéseit kimutatni fél
Akit nem önt el ma még a szenvedély
De ha egyszer valakit utolér
Ereiben hevesebben lüktet a vér
Akkor megbocsát majd mindenért
Mindenki szívében ott él
Mikor a szemében valaki többet ér
Várni rá, megszeretni, érezni, elveszíteni
Szenvedni tovább
Fáj, hogy vágyom rád
Fázom
Az arcom
Vizes
A szikla
Hideg
A szemed
Rideg
Távolodsz tõlem
Ég veled! -ezt kiáltod
Hát legyél boldog!
Egyszer minden véget ér
Õ is egyszer más utakra tér
Szerelmét elfelejteni
Emlékként megõrizni
Nagyon nehéz
Újra eltelt 4 év
Újra eltelt 4 év, itt az idõ
Hogy mindenki válasszon
Egy újabb seggfejt küldhetsz a ringbe
Hogy a hatalomért harcoljon
Soha semmit nem tett érted
Mégis a könnyebb utat választod
Soha nem gondoltál arra
Hogy az életedet te irányíthatod?
Nézz csak körbe és kérdezd meg magadtól
Mégis, mi az, amit neked e kis hatalmi elit nyújt
El kell hinned, hogy semmire nem vagy képes nélkülük
Így, mint jó állampolgár, köszönd meg nekik a jólétet
És a sok-sok háborút
Újra eltelt 4év, itt az idõ
Hogy szétnézz az utcákon
Figyelj és keresd az új megváltót
Valamelyik óriásplakáton
Újra eltelt 4 év
És semmi nem változott jó irányba
De a robotok tovább dobálják a cetliket
A szavazóurnákba
Hatékony fegyver
Nem kell sokat várnunk rá
Hogy gyönyörû világunkból csak emlék maradjon
Nem kell tennünk semmi mást
Csak ülni a helyünkön, hogy minden simán haladjon
Ha a médiát nézzük, olvassuk, hallgatjuk
Elég, ha bosszankodunk, nem kell gondolkodnunk
Álarc mögé bújtatott valóság mosolyog ránk
Nevetéstõl csendben hallgatunk tovább
Manipulált tömegek vérét szívják
Az erekben fertõzõ méreg csordogál
Nem kell, hogy kurvára izgasson minket
A sugárfertõzés, háborúk, éhezés, fagyhalál
Hallhatunk bombázásról
Tömegmészárlásokról
Láthatjuk a TV bemondó gondtalan, mosolygó fejét
Ahogy beszél légitámadásokról
És olyan képet vetít elénk
Mintha a ledobott bombák nem az ártatlan emberek testét
Tépnék szét!
Elvonják figyelmünket a fontos dolgoktól
Ostoba reklámok ezrei zúdulnak ránk egy kibaszott dobozból
Hatékony fegyver, képmutatás
Ami számunkra csak szórakozás
Passzív gyilkolás
Ha valaki kimond valamit, azt pofán rúgják
Eltávolítják, száját befogják
Négyévenként tisztogatás
Új valóság, új ámítás!
A történelmet újra írják, a régi eszmét felejtsd el!
Te bedõlhetsz ennek, de én nem hiszem el
Ébredj fel!
Kapuvári buzibár
(Vad Buzik feldolgozás)
Lemegyek Kapuvára ma éjjel
És táncolok egy jót néhány köcsöggel
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Beszállok a buzivonatba
Utána a buzibringóba
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Ez itt a kapuvári buzibár
Felveszem a tangámat ma este
És beleordítom a tömegbe, hogy
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Bejön egy lány, Rozi a neve
De lányoknak itt nincs helye, mert
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Ez itt a kapuvári buzibár
Bejön egy ork, egy nagy darab
Gyere te kis huncut, elkaplak!
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Indul a buzivonat, beszállás
Hajnalig tart a vonatozás
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Ez itt a kapuvári buzibár
Gyere el te is kapuvárra
És RÁNTS RÁ HÁRMAT A FASZOMRA!!!
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Gyertek srácok, hisz titeket vár
Az éjjel-nappal nyitva tartó buzibár
Buzi vagyok
Köcsög vagyok
Más út vár rád
Felejtsd el, hogy egy ilyen felfogással bármit is elérhetsz az életben
Egy senki leszel, ha nem változtatsz sürgõsen az elképzeléseiden
Tudod, annyi példa van elõtted
Annyian megmondhatják helyetted
Mit kéne tenned, mit kéne tenned
Hogyan kéne tenned, merre kéne menned
Mit kéne tenned, mit kéne tenned
Te elszálltál, repülni vágytál
A falnál erõsebb voltál
Amit egy életen keresztül építenek köréd szorgos kezek
Azoké, kik nem akarják, hogy mosolyogjál
Akik nem akarják, hogy daloljál
Akiknek nem jelent annyit már a nyár
Akiknek függöny mögött van a szabadság
Nem akarják, hogy mosolyogjál
De más út vár rád -a dal így szól
Néhány jó barát veled dalol
A realitás határait, ha messzebbre tolnák
Ha a függönyt elhúznák
Meglátnák, amit te már réges-rég megláttál
De addig is, nem csinálnak semmi mást
Szenvednek, kínozzák, ölik egymást
Fáj, mégsem keresik a változást
Érzéseik vannak, szeretnek, fáj nekik, mégsem keresik a változást
De más út vár rád -a dal így szól
Néhány jó barát veled dalol
Tovább kísért
Itt a hétvége, bulizni kéne
El kéne menni egy jó koncertre
Van is választék, ezért dicsérem õket
A befutott, nagyhírû szervezõket
1000 Ft-ért azt láthatom
Hogy egy öltönyös pojáca áll a színpadon
Zsebében dagad a srácok pénze
A zenekarok fél órát játszhatnak érte
A pénz és a kapcsolat nálad van
Az életünk viszont a miénk
Te megpróbálsz belõle üzletet csinálni
Te, aki még a bandákat sem ismered
Sosem volt benne, mégis csinálja
Csak zenél, de nem érzi, pénzért csinálja
Pénzért, mert médiasztár lett belõle
Pénzért, mert kiöregedett belõle
Észrevettem, hogy nagyon felkaptak minket
Látom a világhálón a képeket
Mosolygok, mert ismerõsek
Ám, ha jobban megnézem, amit látok
A barátaim megbélyegezve, mint "harcosok"
A Baloldali Front oldalára léptem!
Nem bírom nézni, nem kéne tûrni
A srácoknak végre rá kéne jönni
Hogy a rendszer, amitõl elfordultunk
Tovább kísért…
Valahol
Egy téli éjjel valahol egy kis ház ablakán kiszûrõdik a fény
Én kint fázom, közelebb lépek, most már látom
Odabent emberek s egy színpad áll
A színpadon egy lány szabadságról énekel
De hiába ordít, a falakon túlra már
Csak néhány szófoszlány és halvány dübörgés hallatszik át
Belépek hát a ház ajtaján
Itt érzem, a levegõ tele van energiával
Így könnyen a szívemig hatol a dal
Te miért nem érted?
Miért nem hallod?
Mert nem érzed, ha kintrõl hallgatod
Bármikor, ha a föld alól elõbújna, elõtörne
Elhalkulna vagy megfertõzõdne
Mert sokan próbálkoztak azzal, hogy megmutassák másoknak
Az életünk mekkora hazugság
Agresszió, behódoltság
De hangjukat sokszor elnyomták
Vagy pénzzel megvásárolták
Így mi most velük együtt szemléljük
Mások nyomorát
Lelkük rabságát
Elkeseredett öldöklésük hatását
Együtt halljuk a Föld hangját
Halálsikolyát
Halálsikolyát
Nehogy azt hidd, hogy a bombák elõl bármelyikünk is elmenekülhet
Te megpróbálhatsz nélkülük élni
De a véres játékaik elöl nem lehet megszökni
Nem lehet megszökni
Õrült emberek vesznek körbe
Rezzenéstelen arccal gyilkolnak meg mindent, mit szeretsz
Nincs megállás
Most már te is gyilkolsz, nincsen megállás
Véresen, átfagyva lépkedsz a hóban
És könny szökik a szemedbe, mikor feltûnik elõtted egy kis ház
Te is ott voltál
Az ablakon már nem szûrõdik ki fény
A falak is romosan állnak
A termen keresztül süvít a fagyos szél
Te még mindig tisztán hallod a lány hangját
De körülötted már senki nem énekli dalát
Filmek (2004)
1. Éjfél elõtt egy perccel
2. Melyik az igazi?
3. Double Standard
4. Õsz
5. A civilizáció nevében
6. Kisfiú
7. Filmek
8. Megcsalva
9. Menekültek dala
10. Jó tanács
11. Lolly
12. Búcsú
Éjfél elõtt egy perccel
Tiszta fényed
Életet adó fényed
Gyilkos sugaraid nem szûri már
A meggyengített ózonréteg
Kék véred
Olajtól szennyezett véred
Gyermekeidet pusztítja el
Ereidben lassan árad a méreg
Szemét rohasztja tested
Saját könnyeid marják le kérged
Mértéktelen kizsákmányolás
Mesés kincseidtõl foszt meg
Fájdalmas a lélegzeted
Haldokló tüdõd szmogtól szenved
Éltetõ fáid már nem segítenek
Nyúzott tetemeket rág a féreg
Nem fogjuk fel, nem fogjuk fel, nem fogjuk fel
Nem fogjuk fel mit tettünk, s most fizetnünk kell
Hiszem mint matéria, mint a „Teremtés koronája”
Hiszem, hogy életünk hajnalán nem erre voltunk hivatva
Leigázunk mindent, mint egy vérszomjas hadsereg
Súlyos lépteink alatt a Földanya megremeg
Hiszem mint matéria
Hiszem mint az evolúció csúcsa
Éjfél elõtt egy perccel
A Föld bolygót paraziták lepték el
Nem törekszenek semmi másra
Tökéletes diszharmóniára
Megérettek a teljes pusztulásra
Melyik az igazi?
Nézd õket! Mivé lettek, kik nem akartak félni, s most téged féltenek
A magánytól, talán a kérdésektõl, õk meghatározzák egész létedet
Úgy gondolják, hogy megtalálták a választ a nagy kérdésre
Jól öltözött arcok, névtábla, Biblia
Õk ekképp hirdetik a saját istenük igéjét
Várj, nem ez az egyetlen módszer, hogy megtaláljad a hitedet
Nem kell túl messzire nézned, hogy lásd, ahogy
Emberek egymás torkának esnek
A dicsõ múlt emlékei újra meg újra megelevenednek
Ne aggódj, õk mind tudják a választ
Csak valahogy nem egyeznek a részletek
Ha még nem döntötted el, hogy hová tartozol
Könnyen céltáblájukká változol
Kérdéseikkel hamar megtalálnak
Könyveket, vagy köveket dobálnak utánad
Az ürességet mindenképpen be kell töltened
Mert nem élheted le hit nélkül az életed
És könnyebb egy komplett csomagot választanod
Minthogy túl sokat kelljen gondolkodnod
Hogy találod meg a belsõ békéd (Fizess!)
Helyezd a kezükbe a lelkedet (Fizess!)
Szükséged van a szeretetre
Szükségük van a lelkedre
Úgy érzed, megnyílt egy világ benned, de erõsebb lett a fal
Ha netán kiesne egy tégla, tedd fel magadnak a kérdést
Vajon ez az, amit Isten akar?
Double Standard
Megkérdezed tõlem, miért gondolom úgy, hogy
„Amit megértettünk, kezdi értelmét veszteni”
Megpróbálom elmondani
A morzsáinkért vívott több évszázados harc eredményeit
Romlott létünk mögötti értékeinket látom, ahogy sodorja a szél
Ez egy új hadi stratégia, miszerint a fejlett országokon kívül
Le kell mondanunk emberjogi szemléletünkrõl
Hogyha az érdek úgy kívánja
Félredobjuk erkölcseinket
Vissza a dzsungel törvényeihez
Lépjünk egyet elõre, kettõt hátra
Így lassan eljutunk ismét oda
Hogy a saját életünket féltve
A biztonságunk megõrizve
A saját jogainkról mondunk le
Nem félünk, hogy újra figyelnek bennünket
Elhisszük, hogy csak megvédenek minket
A Gonosztól, a Mástól, aki kívülrõl és belülrõl is fenyegeti
Áldott, Jó, civilizált népünket
A Torony ledõlt, arcod tanácstalanná válik
A tolerancia egy pillanat alatt semmivé foszlik
Az egyetlen megoldásnak az agressziót véled
A „szemet szemért” elv megvakított téged
Egy nagyhatalom sebezhetõsége
Egy õrült elnök háborús szenvedélye
Egy-két régi és pár újabb gazdasági érdek
Elég volt ahhoz
Hogy eldobjunk magunktól mindent, amiért eddig küzdtünk
Európai „kulturált” vadállatokként viselkedjünk
A szabadság zászlaját tartva, a szabadságot korlátozva
A Double Standard elvét alkalmazva lépjünk fel
Ott, ahová a kultúránk már nem ér el
Õsz
Borongós ez az õszi délután
Nem találjuk a helyünk a slágerlistán
A forralt borunkat szürcsölgetjük
A lehulló leveleket nézegetjük
A háttérbõl hallom a híreket
Szaddam megint meghalt, Bush elszegényedett
A kormány még tartja magát a fronton
Hánynék, ha tudnék, de üres a gyomrom
A hangulatom nem éppen az a tavaszi
A pesszimizmusom a földet verdesi
Turnézni mennénk, de nincs mivel
Meg kell elégednünk az öt órás sebessel
Itt van az õsz, hanyatlik a világ is
Le vagyok törve, ahogyan a fák is
A rossz dolgokról énekelünk
Bár nem kérdezik meg a véleményünk
Itt van az õsz, hanyatlik a világ is
Le vagyok törve, ahogyan a fák is
A rossz dolgokról énekelünk
De nem vehetik el az élettõl a kedvünk
S az õsz után újra csak a tél
Ez a körforgás véget nem ér
S mi is csak újra itt fogunk kikötni
Elölrõl kezdjük énekelni, hogy
Itt van az õsz…
A civilizáció nevében
Hát mi jogon nevezed magad civilizáltnak?
Elmondanád? Elmondanád?
Mitõl vagy különb a többi gyilkosnál?
Megmondanád? Tudom, tudom már!
Képes vagy a humánus gyilkolásra
Az átkozott propagandád mögé rejtve
Hogy a vért senki ne lássa
Hatalomvágyad fékezhetetlen
Az eszköztár kimeríthetetlen
Kegyetlen játék zajlik ezúttal
A civilizáció nevében
Agyháború, médiaháború
A közvélemény megnyerése
Színes képek, tüntetések
Az egész világot átverni nem tudod
A remény meghalt, ütött az óra
Az emberiség bölcsõjében
Újabb mészárlás folyik a civilizáció nevében
Hol a demokrácia fellegvára
Az emberi jogok megnyirbálva
Terrortól való félelmükben
Tétlenségre kárhoztatva
Hát helyezd csak kényelembe magad
Ez a felvilágosult Nyugat
Te is a terror elleni hadjárat célpontja vagy
Nincs menekvés!
Kisfiú
Hé Kisfiú! Ne menj el, kérlek!
Maradj még velünk, imádunk téged
Azt a napot sosem felejtjük
Amikor az égbõl megérkeztél közénk
Olyan forró volt az ég
Egy unalmas napon életet leheltél belénk
Vagy halált? Nem tudom, ahogy körülnézek
Szénné égett testek hevernek
A házakból csupán kõtörmelék maradt
Átkozza a sorsot, ki életben maradt
Csak az óceán túlvégén nem átkozódnak
Hisz véget vetettek egy véres háborúnak
Úgy, hogy minden vért kiirtottak
Hé Kisfiú! Ne menj el, kérlek!
Maradj még velünk, szeretünk téged
Azt a napot sosem felejtjük
Amikor hirtelen elkápráztattál bennünket
Annyira, hogy a gyermekeink is a mai napig téged emlegetnek
Azt is tudom, hogy a szüleid nem akartak elengedni vakációra
Aggódtak érted, mert tudták, hogy olykor képes vagy gonosz dolgokra
Rossz fiú!
Rossz fiú!
Nem is olyan aranyos kisfiú!
Nem telik el nap úgy, hogy ne lenne szó rólad
A monogramodat mindenütt otthagytad
A fák, a virágok is rólad beszélnek
A szervezetünkben örökké õrizünk téged
Mindent elsöprõ, halálos leheleted
Emésztett fel felnõttet, gyermeket
Sugárzó magvaid magunkba zárva
Egy újabb halott csecsemõt várva
Éljük a mi kis boldog életünket
Köszönjük Little Boy, hogy ilyen izgalmassá tetted
Izgalmassá
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
