Elitosztag Tűzijáték Nagy hajó a víz tetején, feldíszítve teste, Hullanak már a csillagok, jaj de szép a nyári este. Sok-sok ember a vízparton, zászlókat lengetve, Örülnek és sikongatnak a gyerekek mind nevetve. Ref: Hullanak a csillagok, világos az éjjel, Tüzijáték jaj de szép, éljen, éljen, éljen. Harsog már a rezesbanda, virulnak a vének, Piroslik a sok nyakkendo, úttörokrol szól az ének: Mi vagyunk az úttörok, köszöntjük a népet, Hogy a szebb jövo felé megint nagyot lépett. Hopp ! Mit kell úgy örülni, lesznek még parádék, Röpködnek majd a rakéták, lesz majd még egy tüzijáték. Nemzetközi lövöldözés, nem lesz ki megnyerje, Hullanak a csillagok, de nincsen aki ünnepelje. 1985 Irak-Irán Fegyverek szólnak, véres a sivatag, Gyulnek a keselyuk, hullik a sok arab. Robban a bomba, halnak meg ezerszám, Lángol a város, Bagdad és Teherán. Olajkutak között tankok lesben állnak, Füstösképu arabok sírgödrökre várnak. Határvonal nincsen, él az anarchia, Alá van aknázva Mezopotámia. Ref: Közép-Kelet lángol, fogynak az arabok, Üvölt a sok állat: uralkodni akarok ! Itt a béke végre, tart már a tuzszünet, Az arabok egymásra újra nyitnak tüzet. Zagrosz hegység között két hadsereg bújkál, A másiknak eszén mind a ketto túljár. A perzsa öböl vizét úszó aknák lepik, Az olajat kivinni hajón már nem merik. Hullanak az arabok, gyengül a két ország, Megvárjuk míg egymásnak elvágják a torkát. 1984 Áruló Feladjuk az elveinket a szabadságunkért, Listákra iratkozunk, de nem tudjuk miért. Korlátok közt élünk és a szabadulást várjuk, Így nem érdemes cselekedni, ha nincs mit találnunk. Halljuk mindenhonnan: az elvek, az elvek. Milyen elvet valljak, ha mindenhol elvernek ? Az igazság csak csúszik, ahogy minden erény, Áruló itt mindenki, aki nem olyan, mint én. Ref: Áruló itt mindenki, áruló itt mindenki. Aruló itt mindenki közöttünk. Szabab vagyok azt hiszem, és ezt is mondják rólam, Aki ezt nem hiszi, az nem tudja, hogy hol van. A mi életünk szép lesz, ez mind meg van írva, A szabadságom eladom, de nem tehetek róla. Azt kéne már megtudni, hogy mi ez az egész, A gondolatod erre visz, de te mégis arra mész. Az érzéseid kifacsarják, és csak te tehetsz róla, Csak annyit tudok mondani, ne tegyél erre a lóra. 1987 Szesztilalom Lent a, lent a , lent a Volga partján, Él egy kislány, Kátya a neve. Kint a fronton harcol a szerelme, Érte könnyes mind a két szeme. Lent a, lent a, lent a Volga parján, Mínusz húsz fok, s jött a télapó. Kicsit késett, mert berúgott az úton, O is rájött: a vodka marha jó. Lent a, lent a Szibéria földjén, Él sok ember, s isznak eleget. A hidegben a vodka melgít fel, Ezért inkább én is vedelek. 1984 Jó lesz Jó lesz nekem, mert itt van már a nyár .......De jó lesz nekem, Ezt neked küldöm, bár tudom nem erre vágysz.............Heló Én kemény vagyok és milyen puhány az élet,.Nagyon puhány Most álmodom, vagy álmodva ébren élek ? Ref: Itt a vágy a pénz, Hátra ne is nézz, Légy egy kicsit jó. Kapaszkodom, hogy egyre feljebb érjek,.........Egyre feljebb, Egyre feljebb sokkal szebb az élet........................Gyönyöru Rád taposok és tudom, hogy szeretsz érte,...Nagyon szeretsz Szeretsz mert tudom, hogy neked érted élek. Na mondd el mi fáj, lehet, hogy nem is érzed,...A kábulatban A kábulatban mindegy mennyit érek..................Vagy sokat ? Én kemény vagyok és nagyon puhány az élet,.Nagyon puhány Most álmodom, vagy álmodva ébren élek ? 1995 Partizántánc Romokon lovagol a képzelet, Minden hazugsággal mérgezett. Még a régi musort táncolod, Öreg vagy már és átkozott. Magadba szívtad a fényemet, Te mondtad meg, hogy mit lehet. Most ugyanarra táncolok, A hely maradt, a musor változott. Ref: Táncot járunk mi mind, partizántáncot járunk mi mind... Nem az acél az életünk, Magyar citromot nem eszünk. Te nem hiszed, de dol a fal, Neked legjobb a zurzavar. Vörös nyakkendo nem divat, Te döntöd a szobrokat. Molotov koktélt kevergetsz, Táncolsz és közben felejtesz. 1989 Az én idom Pusztít mindent az ido, magába szív a szél, A lépcso egyre magasabb, a bábu mereven néz. Az üvöltést nyelik a falak, a plakátok röhögnek rád, Az utcán leüt a pecsenyeszag, rúzstól édes a szád. Megkarmol a tavaszi vágy, a reklám ajándékot ígér, A kabaréban a vörös tombolán még egy percet nyertél. Az üvöltést nyelik a falak, a plakátok röhögnek rád, Az utcán leüt a pecsenyeszag, és vértol édes a szád. Ref: Ez itt az én idom, és régen lejárt, Adok magamnak még egy esélyt, zuhanok... A szajha tanul a vérben úszni, egy disznó csámcsog rajta, Te kiröhögöd az egészet, látod, hogy o is akarja. A vizen sétál a félelem, az árnyékod elfut eloled, Lefekszel és nem biztos, hogy holnapra marad beloled. 1990 Dolgozz ! Dolgozz, hogy szebb legyen az élet, Hogy mindenkinek jusson kenyér. Dolgozz, mert csak így érhetsz el valamit, Mert a munka felszabadít. Ne panaszkodj, nincs rá okod, dolgozz tovább szépen, Te is be vagy már sorolva, dolgozz tovább szépen. Beállósnak jó leszel majd, segítsél a népen, Nem érdemes álmodozni, nem te állsz a fényben. Korán akarsz újítani, dolgozz tovább szépen, Nem akarnak neked rosszat, dolgozz tovább szépen. Ne bontsd meg a törvényeket, megbontották régen, Ne szólj bele nagy dolgokba, szépen vagyunk, szépen. Ne akarjál ámítani, dolgozz tovább szépen, Nem fognak majd válaszolni, dolgozz tovább szépen. Nem engednek szóhoz jutni, így van ez már régen, Öreg vagy már mit akarsz, nincs helye itt kérem. Nyúlj inkább a fegyveredhez, dolgozz tovább szépen Akaratod így elérheted, dolgozz tovább szépen. Pénzért kapsz csak szeretetet, így kell ma már élned, Ne törodj hát semmi mással s munkád lesz a béred. 1985 Az eroszak indulója Kutyákkal etetjük halottainkat, Csorog a nyálunk, ha folyik a vér. Alkoholban fürdünk és terjesztjük a vírust, Szétverjük álmod, az eroszak él. Döghúst eszünk, és szeretünk ölni, Legjobb a halált közelrol nézni. Hát élvezd a láncot és vesszen ki él, Súgd a fülekbe, az eroszak él. Ref: Mindenki, mindenki jó, mindenki, mindenki szép, Mindenki alávaló, itt mindenhol az eroszak él. Munkába állnak a hosszú kések, A haláltáborok újra készek. Vietnám, Libanon, jemeni dél, Súgd a fülekbe, az eroszak él. Kínozni szeretünk, gyilkolni szép lesz, Akasztani való gyönyöru élet. Indulót éneklünk, eszmét verünk szét, Súgd a fülekbe, az eroszak él. 1989 Hol vannak a fényes szelek? Hé ember, te mocskos állat, A túlvilág nem boldogít. Nem divat mártírnak lenni, A kitüntetés már nem vakít. Büdös lett minden eszme, A hatalom mindíg kevés, A börtönök már nem huvösek, A kutya ugat, a pénz beszél. A hazugból isten lett, A korruptból szerencsés, Én itt hagynám az egészet, De elmenni oly nehéz. Nem is olyan szép ez a biztos lét, Olyan vagyok mint egy álomkép. Megorjít a vágy, de csillapít a láz, A nyomorhotel mindíg vissza vár. Megorjít a vágy, de csillapít a láz, A nyomorhotel mindíg vissza vár. Nem számít a pénz, már nem izgat a fény, A fényes szelet elfújta a szél. 1989 Messze Hollywood Orült, izzad és tépi a haját, Már nem bírja tovább. O lesz most a foszerep, Még marad a félhomály. Reszketo lábbal a fénybe lép Még gyötri a tegnapi láz. Az elso szónál megérti Az égett film szagát. A félelemtol inni kezd, A mámortól széles az út. Bátran az ágyra dobja magát, Messze még Hollywood. Ref: Messze még Hollywood... Borzalommal ölelkezik, A tükörben nézi magát. Ösztönösen magához nyúl, Élvezi az éjszakát. 1990 Honnan fúj a szél? Monoton hang a széprol mesél, s közben a nyomorral hálsz. Megorjít az a bunös gondolat, hogy száz éve hiába vársz. Azt hiszed magadról, hogy tiszta vagy és még mindíg sötét a kép. A lift még nem ért fel teljesen és még gyakran kimarad a fény. Büdös az ido, mocskos a kéj, mosolyog és bagót rág. Még néhány perc és megérti, hogy o most abortuszra vár. Ref: Honnan fúj a szél ? Görcsöl a város, de tudja már, hogy nem neki tágul a tér. Az undor egy szajhába kapaszkodik, röhög és enni kér. Hipnózisban a félelem, és a férfi egy ital után Szárnyra kap a félelemmel s meghúzza magát egy fán. Az öleléstol már mocskos a kezed, egy bátor a lábadra lép. Mosolyogva a zsebébe nyúl és átadja becsületét. 1989 Tiéd vagyok Mindenhol nyomor, mindenhol kín, Folyik a terror, fakul a szín. A tiéd vagyok félelem, életkísérlet, hamis értelem. Elégetem magam a Vencel téren, Boby vagyok, itt halok éhen. Tiéd vagyok Pretória, Demokrácia, Dél-Afrika. Nektek adtam az életem, Most enyém a vesztes félelem. Tiéd vagyok Szibéria, Munkatábor, bünteto terápia. Üveg szemekkel nézem a távolt, Kialakultam, de szeretnem kár volt. Tiéd vagyok utópia, Mindenütt mérgezo szimpátia. Enyém a mámor, jöhet a vég, Van pár évem, ez épp elég. Enyém lett az életed, Életmentes emberibb övezet. 1989 Soha nem volt szükségem rád Ha errol mást is mondtam neked néha, Szükségem nem volt soha rád. Az élet nélküled is épp úgy folyna, Kérlek, hogy fogd be már a szád. Ha esetleg azt se tudnád, Unom az életet s unom a pofád. Teszek a békementes nagy világra, Éljen a boldog ifjúság. Ref: Ez nekem nem volt jo... A szerelemrol tudhatnád már, Az egész csak egy betegség. Az élet nélküled is épp úgy folyna, Más is lehet szép. S ha lesz egyszer egy más világ, Ahol az élet nem halál. Ahol te is más leszel, Körülöttem forog a világ. 1986 Heló Magyarország Itt vannak a nyári álmok, Hol vannak a mesés évek ? Itt vagyok és térden állok, Készülnek rólam a képek. Hogy madár vagyok fagyott szárnnyal, Várom a meleget minden éjjel. Ez a város tele van kábulattal, Táncolok neked bekötött szemmel. Én táncolok neked minden éjjel, És lehet, hogy ez lesz a végzetem. Itt vagyok kötözött kézzel, És integet nekem a végtelen. Heló, heló Magyarország, Izzad a tenyerem, ha rád gondolok. Heló, heló Magyarország, Te elrepülhetsz, de én itt vagyok. Mert lehetsz bátor békegalamb, vagy hangzatos griffmadár, Én tudom jól, hogy itt maradok, te szállj, repülj el ! Repülj fel és mondd el mit látsz, Traktoros a réten magába néz. Zsíros kezét a hajába törli, Tudja, hogy repülni nagyon nehéz. De te mégis hiszel a szárnyaidban, Bár jó célpont vagy a felhok alatt. Ez itt a vége, hát itt van végre, A büdös város nekem maradt. 1995 Ha elmegyek Nem érdekel, ha kiálltasz, Nem hiányzom már. Tudom jó lesz, hogy ha elmegyek, Nincs szükségem rád. Nem vágyom én semmire, És nem kell, hogy szeress. Tudom jó lesz, ha elmegyek, És ne is keress. Nem kell már az igazság, Az nem nekem való. Tudod jó lesz, ha elmegyek, Nem leszek talpnyaló. Nem maradok sokáig, Úgyis visszajövök. Tudom nem lesz jó, ha itt leszek, Mert akkor majd én lövök. 1986 Plakátország Lenézek a falakról, boldog itt a lét. Orjíto a nyugalom és tiszta kék az ég. Enyém itt a boldogság, egyém minden jó, Néma vagyok, de megértem, hogy nem nekem való. A félelem majd megtisztít, az lesz ám a szép, Jelszavakat írnak rám, én vagyok a kín. Plakátország tiéd vagyok, én vállalom a bunt, Mosolygok rád, pedig innen mindenki szépen eltunt. Igen fényes a kép, hisz itt van a változás, Plakátország huzat van, orült egy látomás. Titokban lenéz egy UFO, azonosított a lény, Negatív széllel érkezett, s hozott egy új mesét. Ref: Titokban költök egy új mesét, Valami jó volt, valami szép. Most a hideg falon szobrozok, Várom a mesét és dolgozok. Plakát munkás a falon, szemében ott van a fény, Tudja, hogy én vagyok a jövo, tudja, hogy én vagyok a kény. Tudom, hogy én vagyok a falon, arcomon reklám mosoly, Valaki lefröcskölt vérrel, plakát ország örök mosoly. 1990 Köszönöm Uram Isszuk a vhiskit és nézzük a pornót, Felnott egy nemzedék és nem ismer gondot. Nincsenek már álmok, itt minden hiába, A jövod, a múltad, te ki vagy találva. Túl vagyunk már, miénk a mámor, Angyal akarsz lenni, de meggyilkol Ámor. Közénk lonek, ez kinek a harca ? Fegyvereken élsz, csak csont vagy és massza. Korán érünk, de késore jár, Randevúra vár egy hazug tanár. Magadba turkálsz, keresed a fényed, Hittél nekik és eltemettek élve. Ref: Több sem kell nekem, több sem kell nekem, Köszönöm Uram jól vagyok, köszönöm jól vagyok. 1989 Keleti Chewrolet Chewrolettel érkezik a jövo, Keleten vagyunk, itt orült a fény. Ki akar jutni a makacs világból, Fekete minden, de van remény. Mámoros reggel indulni kell, Rohanunk tovább a téboly felé. Az új világ bennünket vár Kifordít, de izgat a vég. A vér átfolyik a határaimon, A rendész a lelkembe néz. A képzeletem magamhoz láncol, És elvakít a keleti fény. Ref: Olvad rólad a festék, és szétkeni rajtad a vágy, Egy pillanatig élvezed, aztán eléget végleg a láz. A szenvedés átkarol minket, Vígasztal: te így vagy jó. A mérgezés visszatart, Hazug a lét, hát minek a szó. Az orület táncol rajtam, Gyönyöru mérget szór a szél. A végtelen megfertozött, Elindulok, de hol van a cél ? 1990 Ugyan már Napfény helyett csak fények égnek, És nem ismernek undort. Felvágjuk az ereinket, mert Nem találunk otthont. Nem félünk már meghalni, Mert tudjuk nincs esélyünk, Nekimegyünk minden falnak, Nem érdemes élnünk. Ref: Nem tudom, hogy halott vagyok, A jövobol csak múltat kapok. A jövobol táplálom a mát, Csak rontom a statisztikát. Nincsenek már adószedok, Hisz a gyárak is csak gépek. Reggelente a kastélyban Csak néhány patkány ébred. Nincsen Isten, nincsen álom, Itt régen nincs már ember, Itt akarok, itt fogok, Itt halok meg egyszer. 1987 Elit osztag ... Gyilkos a látvány, Megvadult állat az ünneplo barbár. Végezz magaddal, ha egy kicsit is félsz, Rutin élvezet, hiába élsz. A hatalom minden, ez a XX. század, Gomblyukadban fegyver, hát tartsd a szádat. Véres az inger, jön az utolsó hajnal, Gránáttal kézben, bilincselt angyal. Minek a béke, minek a jó, Haldokló világ, megalkuvó. A nyomor a házban végez veled, Te nem akarod, de elhiszed. Szomorú hétfo, ez egy zavaros álom. Fegyvered kézben, mosoly a szádon. Megölöd magad, de ez nem érdekel, Láncol az élmény, de menni kell. 1989 A fo szabály Oly világba születtél, megfolyt a sok szabály Házirend, házi rendszer, megszokni nem muszáj. Ha úgy érzed, nem bírod tovább, úgy érzed elég már Éld túl, hisz csak ez számít, hidd el: nincs több szabály. Ref:...................................................Szabály .....................................nincs több szabály. Egy ormester megtanít milyen a szabályos jobbra át, A szabályzat többet ér, mint a legjobb jóbarát. Ha úgy érzed, nem bírod tovább, úgy érzed elég már Éld túl, hisz csak ez számít, hidd el: nincs több szabály. Azt hitted vége van, szabad akarat, szabad száj. A póráz visszatart, ha nincs is szájkosár. Ha úgy érzed, nem bírod tovább, úgy érzed elég már Éld túl, hisz csak ez számít, hidd el: nincs több szabály. Elég volt, el innen, a határig meg se állj, Szabályos útlevéllel Európa visszavár. Ha úgy érzed, nem bírod tovább, úgy érzed elég már Éld túl, hisz csak ez számít, hidd el: nincs több szabály. 1995 Utópia Erotikus látványt segélyre, Nyárfakoszorús Vénuszt, Állhatatos hazug igazságot, Egy megdönthetetlen izmust. Jól képzett zavartalan értelmet, Serény, megszelídült falat, Hatalmas virágcsokrot idelent, S odafönt nagyobbakat. Kérek egy határozott igent, Egy spontán vallomást, Korgó gyomorral csöngetek, De ez egy elhagyott látomás. Ref: Utóiát, utópiát, az lesz ám a jó, Utóiát, utópiát, ez nekem való. Egy meleg baráti kézfogást, Borízu csókot a mának, Egy hihetetlen nagy szerelmet, Az anyád fiának. Kulcsot az utolsó ajtóhoz, És a kutyámnak egy hatalmas csontot, Itt állok most, és örülni akarok, De valaki rám tett egy pontot. Kérek egy határozott nemet, Egy spontán vallomást, Korgó gyomorral csöngetek, És várom a látomást. 1986 Az utolsó hos Világra hozott a gonosz bába, Röhögött rajtad, mert tudta jól: A másik teremben régen várnak, Te lettél az utolsó utókor. Agyadon átfut, átrohan az ido, És számolod a csodáidat. A mennybol integet neked egy szajha, Te a pokolnak adtad gyönyöru szárnyaidat. Mert ez a huszadik századi görcs szorít, És figyelnek rád a néma falak: Hogy mikor zuhansz magadon át, Te csak az utolsó falat maradsz. Csak álmodj, aludj csendben, És várjad, hogy harapjanak. Lakótelepi édes élet, Mégis történik valami a tudat alatt. Görcsbe rándul a gyomrom és félek Lehet, hogy szép, de itt van már a vég. És már rád telepedett a félelem, De te csak képzeled, hogy jó vele. Mert hozzád bújik és simogat, A sötétben ülsz és csak élvezed. Ordíts, kiáltsd, hogy fáj, Legyél egy olcsó partizán ! Ha nem félsz magadtól, megöl a láz Lehet, hogy a nyomor csak egy édes látomás. Na gyerünk, kezdodjön az utolsó kép, Ahol te leszel az a szuperhos, Akinek nem fáj semmi, de érzi már, Hogy övé minden, de már nincs ido, Rohanj, szállj a mélybe, Zuhanj, rád vár a lány ! Nyujtja kezét feléd, hogy segíts, De téged megkötöztek mert féltik a változást. 1996 Óvakodj a törpétol Vége lett a gyönyöru nyárnak, de itt van a menyország. Az óriás alszik csendesen, a törpe ordibál. Kicsi ember, honnan jöttél, a vaskoronád szép, Oleg Kosevoj Kollégium, szép a moszkvai tél. Jó lesz, nagyon jó lett, most átvertük egymást. A Bors Máté zsebpáncélos ereszt egy pukkanást, Hogy indulj, itt van az ido, a harang most nekünk zúg, Zúg a fejünk, a Volga, a traktor, és lehet, hogy nincs más út. De azért tudd, hogy minden O.K. Csak néha egy kicsik K.O. Inkább óvakodj a törpéktol, Ne félj ! Vörös madár a gomblyukamban virít, és repülne messze már. Én mutatnám neki, hogy merre menjen, én nagyon bemutatnám. Hogy az asztal, az az íróasztal, mert lehet, hogy o az úr, Csak óvatosan a félelemmel, milyen vidám, sötét és rút. Mert itt nagyon kevés a cukor, kevés és lehet, hogy büdös. Már régóta vár a hosszú nyárra, de itt még osz van, nyirkos és ködös. Azért ugrálj, ugrálj még, attól nagyobbnak érzed magad. A lépcso elott tiéd minden, míg rád nem döntik a falat. 1995