Érdekfeszület - 1998 - Aberrált Költészeti Est Túl az üveghegyen Álmomban Budapest mélyén jártam, Romantikus éjszaka a csatornában. Egy megálló szélén csikkeket szedtem, Kukákból kikapart maradékot ettem. A talált hús laktató, a sajt szintén isteni, Bõröm a szappant még hírbõl sem ismeri. Hírlap a takaróm, de a szél elhordja, Ébresztõórám a rendõr gumibotja. Véres a csulám, a taknyommal vegyül, Társaim piámért vertek el cefetül. Fájdalomtól lüktet számban a fog, Beborult az ég, újra esni fog... Nem kell sokat várni, hogy ez valós legyen, Munka nélkül leszek, túl az üveghegyen. A törvény megírja, mihez van jogom, De amíg élek, gyûlölni fogom! Ferde ház Emilrõl mindenki tudta, hogy aberrált, Fõleg mikor fejszével nyírta ki faterját. A szomszéd fia pedig, ki perverz disznó állat, Egy kortyra kiivott egy mûsoros ágytálat. Ferde ez a ház, nem hiába mondom, Senkinek sem árt a kényszerzubbony... A szomszédasszony sem volt egy angyali menyecske: Lehullott jópár unokafejecske. A házmesterrel élt õ nemi életet, A kéjgyilkosság öltött nagyobb méretet. Tibor a legfelsõ szinten lakott, Falára kente a rengeteg takonyt. Az alapozás után rákente a mézet, Ráadásul még meccset is nézett! Ferde ez a ház, nem hiába mondom, Gennytõl lucsog, mint a telerakott kondom. Maláta és komló [Addig idd a sört, míg hideg! Gondolkozni minek?] A sör is habzik, mégse veszett, erre gondolj, ha megveszed! Lecsusszanhat rögtön négy, percenként hugyozni mégy. Egy világos, egy barna nyelõcsöved vakarja. Csússzon le a beledbe, pisálni mész szelelve. Ha dagadni érzed beledet, lazítsd ki az övedet! Szádban legyen sörnek íze, sörhas legyen tested dísze! Még pár korsó maláta beállíthat marhára. Ha okádni kell, bátran tegyed, a következõt aztán vegyed! Ne törõdj a külvilággal: nyeljed a sört falnak háttal! A WC-ig az út meredek, a sör mindig legyen veled! Kilátástalan helyzet Idõs hölgyek kibökik a szememet az ernyõvel, A lépcsõ felé törtetnek roppant nagy erõvel. Egy száguldó busz kereke nyakig borít sárral, Mellettem az újságost megfojtják egy sállal. A villamos hangjai zúgnak a fejemben, Egy igen büdös egyén turkál a zsebemben. Vagy harminc hirdetést nyomtak a kezembe, Egy bevizelt csecsemõ visít a fülembe. Aluljárós rikkancsok rázzák a melltartót, Hontalanok takarónak használják a sajtót. Az utcákat a szmogtól elfedi a homály: Egész Budapest egy aberrált kupleráj. A helyzet kilátástalan. Ököl [Én cimborám büszke árja, messzi földön nincsen párja. Mint áramütés Jocikába, úgy csap bele pofikádba.] Fiatal vagy, csupa erõ, bejáratnál emberverõ. Édesapád MIÉP-párttag, ásításból dõl a szájszag. Pittbullod már megint hörög, gizdafonod mgint csörög. Ökölbe szorul a kezed, felöltöd az IN-KAL mezed. Szárnyas turult fess magadra, "OI!" kiírást véss a falba! Kit érdekel, mit jelent: bántalmazz egy nincstelent! Kit érdekel, mit jelent: bántalmazz egy nincstelent! Ártottak a hazádnak, '56-os papádnak. IQ-d mínusz, befelé szarsz, befele is hugyozol. Buszmegálló A buszmegálló mocskos és hideg, Álmosan vársz ott, nem tudod, minek. Naplódba mindig ugyanazt írhatod, Elviselt sorsod okát nem firtatod. Elszívsz egy cigit, mert mások is szívják, Bírod a hideget, mások is bírják. Tûröd a szagot és tûröd a sarat, Rút lelki hegeken lazul a varrat. Iszol majd egy kávét, mert mások is isznak, Bízol a sikerben, mások is bíznak. Ásító sofõr az ajtókat nyitja, Szívod a nagy faszt, mindenki szívja... Vazelin [No, hogy még szebb legyen felelt a kapitány, Legyünk vidámak, mint légy az eb szarán. Háztartási boltból van kotonunk elég, Nézzük meg egymás mélységes fenekét. És egymás mélységes fenekére néztek, Így lett temetése fejükben az észnek.] Utálom az égett végbél szagot, Attól mindig hányingert kapok. És akkor mindent kihányok, Ha eszembe jutnak a vagányok. A rohadt buziknak kell a lyuk: "Mindörökké vazlin" a jelszavuk. Erõszakkal esnek neked, Fájlalhatod kis feneked! Nem tudsz már ülni a székeden, Hiába minden kényelem. Vazelinestubus az életed, Timsóval kened a végbeled. Hallod, mitõl mindenki fél: "Hajolj le, kisfiam, a szappanér'!" A vazelin neked a mérvadó, Csizmádba rakta a télapó. [A mellemre is, mami!] Az öreg utolsó szarása Jóska bá hátán nagy volt a rés, Mert kiállt belõle egy fényes konyhakés. És aki a fegyvert a bácsiba tette, Így szólt nagy kéjesen nevetve: "Nesze, te öreg, itten a nyugdíjad, A hátadon lesz neked szörnyû nagy híjad!" Az öreg feje a WC-be merült, Mivel a támla a nyakára került. És ekkor a nyaka nagyokat roppant, Mire a támadó ijedten megtorpant. A megtorpanást cselekedet követte, A 20 kilós követ a fejére tette: "Te szent ég, mire vetemedtem?! Az öreg fejét a csészébe temettem." Szegény öreg feje a WC-ben hörgött, De lehúzás után igencsak pörgött. Ez a cselekedet nem volt megfontolt, Mivel az öreg egy utolsót gondolt: A jó öreg falábat rúgásra emelte, S a támadó heréit zordan kiszemelte. A szadistát zacskóján érte a rúgás, Golyói nélkül lett eltorzult mutáns. S miközben a fiatal rekedten ordított, Az öreg a gatyába utolsót lódított. Grimasz Nézem a várost: fények és koszfészek, Érdektelen múlt, nyomorult emlékek. Jókedvre várva az idõ úgy nyúlik el, Csattanva megjön, és oly hamar múlik el. Zavaros álmok, fáradtan ébredek, Vontatott óráim nem éppen éberek. Minek keltem fel? Minek az éberség? Unalmas tettek, és nyomasztó tétlenség. Bizonytalan jövõ, lüktetõ fájdalom, A magány is teherként fekszik a hátamon. Kire támaszkodjak? Hol találok vigaszt? Nézem a várost és vágok egy grimaszt. Bamba menekülés Rossz a szemem, de azért látom Unalmas, monoton külvilágom. Rossz a fülem, de azért hallom, Untat az egész, õszintén bevallom. Falról egy férfiarc bámul rám meredten, Képen sört reklámoz, s mosolyog helyettem. Kifakult arcáról büszkeség árad, Homlokán szétnyomott rovartest szárad. Valaki egy hírlappal csaphatta le egyszer, Borszag és dohányfüst, szidott régi rendszer. Pohárkoccanásnak, zsivajgásnak zaja, Élõholt emberek megvitatott baja. Ez jutott nekünk, a bamba menekülés, Érdektelenség, életet túlélés. Pár sör után találok már értelmet szavamban, Kocsma sötét sarkában elmerülök magamban. Nyíló rózsák Dóra könyököl a zongorán, napos, meleg vasárnap, Háta mögül Béla gyerek dörgöli a hasának. De Dóra zihálja: "Nyomd tövig nekem! Nedvesedjen tõle kipirult fenekem! Támaszkodni tudok még, bírja még a csuklóm, Ingereld csak bátran, ingereld a csiklóm!" Béla gyerek nem rest, a kemény tövig hatol, Kiszalad a világ kicsi Dóra alól. Verejték cseppjei az arcát elárasszák, De mindennapi dolog ez, ha az embert basszák. Hajának fürtjei lógnak a szemébe, Ahogyan az a nyárs felnyomul beléje. De az ajtó mögül léptek hallatszanak, Dórika rossz voltál, s lebuktál! A táruló ajtón anyuci lép be, A mai napot Béla gyerek nem ússza meg élve... Szar van, pajtás! Izzik a por az út közetén, Hatalmas kutyaszar van a közepén: Érdekes szagát viszi a szél, A gyönyörû illat így útra kél. Messzi tájakra viszi a szellõ, Embernek büdös, de legyeknek kellõ. Mert finom kis csemege, petéknek melegágy, Hívta a legyeket a szar iránti vágy. Már ott is van kettõ bûzölgõ szélen, Sikamlós oldalát majszolja serényen. Elsõ két lábuk dörzsölgetik össze, Hívják társaikat: "Szar van, pajtás, jössz-e?" Azoknak meg nem kell kétszer mondani, Mennek, mint a tûzoltók tüzet oltani. Nem érdekli õket, hogy van-e mennyország, Csak legelészik a sok zöldhátú jószág. Szarból van bõven, nem kell a nagy hajtás, Szar van, pajtás! Elfogy a világ Beborul az ég, a padra esõ hull, az elsõ cseppek a fejedet érik. Mindenki ázva visszavonul, elfogy a világ, kilóra mérik. Nem keresel értelmet, üres benned minden, Leírhatatlan gyötrelmet érzel. Ahhoz sincs erõd, hogy odébb állj innen. Megalázott vadként, megsebezve vérzel. Elfogy a világ, te sírva fakadsz, Az elsõ cseppek az arcodat érik. Mindenki elment, ázottan maradsz, Elfogy a világ, kilóra mérik... Pista roppant jólnevelt Pista nyolckor szállt a buszra, menetjegyét kilyukasztva. De nem csak jegye lett ott lyukas, leszúrta az egyik utas. Pista roppant jólnevelt: nem dohányzott, nem vedelt. Mégis nagyokat kiáltott, hátából a kés kiállott. Pista roppant jólnevelt, 8:20-kor holtan hevert. Pista vére már kihûlt, a járda szélén mindenütt. Nem iszik már többé reggelente kávét, Erre gondolj Te is, ha használod a BKV-t! Kurt halott "Nélküled egyedül vagyok" 94-es esztendõ, Kiürült a fecskendõ. Gitárzúzás, agresszió, Divattá vált depresszió. Kis csitrik élveznek lázadó szólókon, Kábszeres feje ott van a pólókon. Orvos se rakta össze a fejét, De falakra írják a bálvány nevét. Mindenki a falra írhatja, 90-es évek divatja. Nézzed Te is a kábelen, Az újságban és a poszteren! Kurt halott: szaxofonnak nézte a vadászpuskát!!! (In memoriam Kurt Cobain) Ferde ház 2. Imre nagyon perverz, pisiszexet tervez. Egész nap a WC-n ül, pittbullokkal közösül. Ferde ez a ház, nem hiába mondom, Falára van írva: "Mások vérét ontom!" A szomszéd kislány hajlama túl régóta ferde, Körzõjét a postás tüdejébe verte. Hiába vannak a postások kevesen, Kilyukadt hólyaggal fújtatott hevesen. Ferde ez a ház: Féreg utca 20., A szemben lévõ megállóban nem áll meg a busz. Le kéne már bontani, de hiába mondom, Ablakai azt súgják: "A levegõt rontom." Ferde ez a ház, nem hiába mondom, Elmúlnak a lakók, ha dinamittal bontom! Icipici panelmese Egyszer volt, hol nem volt, egy icipici panelház, Icipici panelházban nem volt villany, nem volt gáz. Ottan élt, éldegélt egy icipici lencsilány, Icipici anyukával és eléltek a segélyen. Icipici lencsilányka lencsizoknit foltozott, Anyuka is ezt csinálta, s nemi betegséget hordozott. Amikor este lett az icipici lányka félt, Mert icipici anyukája a szomszéddal kefélt. S ha meg nem haltak, ma is élnek, Ma is terjesztik az AIDS-et, Ma sincs vége, sosincs vége... HEPATITISZ A-TÓL Z-IG.