Kretens

Amerika

///: Ez még itt nem amerika :///

a csendnek vége már, mindenki bátor szavakba bújt
az arcokat nézem, még mindegyik fáradt vagy túl szomorú
szemükben félelem, talán már készül valahol a rend
amely majd magunktól véd, és hideg csendet teremt

///: Ez még itt nem amerika :///
hiába vársz , hiába vársz
a titkot mielött miondanád
valaki kézen fog és a falnak vezet
kezed lassan a tarkódra teszed
vigyázz.

a barikád ujra áll, talán most egyszer vértelenül
semmik vagyunk, semmik leszünk, ez még sikerüé
az utcák hangosak, de vajon mi vár a sarkon túl?
talán már ássuk a saját sirunkat hangtalanul

///: Ez még itt nem amerika :/// ......

kérlek vigyázz rám , lehet hogy veszélyes vagyok
ki tudná fékentartani őrült indulatom
a falak nyirkosak, és tarkóra téve a kéz
az indulók ujra szólnak, és egy hang nyugalomról beszél

///: Ez még itt nem amerika :/// ......

Beteg város

Fertöző az érintésem, életemet elcseréltem
Van még idöm meglóghatok, Hova menjek nemm tudom még

Rákos minden pillantásom, ez az élet rlg nem álom
magamat már eltemettem, te vagy soron nem tudod még

Fertötlenitették a véremet, most már nyugodtan élhetek
Minden izgalmat kiszürtek, és fölöttem még tiszta kék az ég

Beteg város , beteg élet, még öt perc és halottléek
Menekülj el gyorsan innne, mielött még eljön a vég

A tisztaságom műböl fakadt, temetem a halottadat
Vonatodat összetörtem, lelkemet már eladtam rég

Fertötlenitették a véremet, most már nyugodtan élhetek
Minden izgalmat kiszürtek, és fölöttem még tiszta kék az ég

Az élet

Hey az órák megzavarodtak összevissza járnak már
nem tudod hogy mi van ma csak azt tudod hogy az idő áll
Az élet, Az élet

Az egész rohadt idő alatt, Semmi jö nem ragadt rád
csak megtanultál jól hazudni és jól tartani a pofád

Az élet, az élet, az élet
Ez az mitöl oly régóta félek

Ha csinálsz gyereket, nem gond mért született
De az atomeső és az inkubátor, Megmondja neked, hogy

Az élet, az élet az élet
Ez az miutöl oly régóta félek

Egész más

újra sir a föld, rajta vér patakzik át
vad mezőkröl álmodunk, a siron nö virág
Ha majd ujra itt leszünk, testünk keresztekre feszül
és ott egy nemzedék kiált

hogy egész más, (egész más) más világban éltem
hogy egész más, (egész más) mint fenn a bibor fényben
mert egész más, (egész más) más ez az égi tánc
igy egész más , minden félénk vallomás

nézd a nap szivét, ujra dobban ujra él
lelked néma tengerén, most elcsitul a szél
a megváltó erő, most a végtelenbe száll
hol egy nemzedék kiált

hogy egész más...

árnyék életünk, szárnyak nélkül verdesünk
többet sosem vétkezünk, ha majd ujra itt leszünk
üres trón fej elvetélt, most is új királyra vár
hol egy dalt sikit a szél

hogy egész más...

Elöre vörösök

Lenin él, Lenin élt, Lenin élni fog
Lenin él, Lenin élt, Lenin félni fog
/: Elöre vörösök :/

Felejtsd el

A néhány pillanat, mikor újra érzem én
hogy bennünk van az erő, és van remény
Ha lassan telik a nap, és nagyon unod már
ha kibasznak veled , és nagyon fáj

hát felejtsd el (állj fel, állj fel) felejtsd el (állj fel, állj fel)
felejtsd el (állj fel, állj fel) felejtsd el

A nö egy padon üllt, és agymosásra várt
pedig semmi meglepőt nem csinált
de nem is folytatom, hisz az álmom túl kemény
a tüzben áll egy ház és benne én

hát felejtsd el (állj fel, állj fel) felejtsd el (állj fel, állj fel)
felejtsd el (állj fel, állj fel) felejtsd el

Gyilkosom

Ismerlek már elég régen, gyanakodni nincs okom
de egyvalamit biztos tudok, hogy csak te lehetsz a gyilkosom

/: a gyilkosom :/

Rám akarnak dölni a remegö falak, az agyamban játszik egy vasakarat
a testem béna már nem védem magam, az életbenmaradás esélye bizonytalan
mert ismerlek már elég régen, gyanakodni nincs okom
de egyvalamit biztos tudok, hogy csak te lehetsz a gyilkosom

Felállok a sárból és körülnézek, de ne segits rajtam én belülröl vérzek
Szerény vagyok a vágyaim sem nagyok, de az ujság szerint tegnap óta halott vagyok
mert ismerlek már elég régen, gyanakodni nincs okom
de egyvalamit biztos tudok, hogy csak te lehetsz a gyilkosom

/: a gyilkosom :/

Ismerlek már elég régen, gyanakodni nincs okom
de egyvalamit biztos tudok, hogy csak te lehetsz a gyilkosom

/: a gyilkosom :/

Órákig nézem remegö kezem, egy kicsit véres de tetsziik nekem
Rosszul idözitett álmom, a kettétépett jövönktől meg kell válnom
mert ismerlek már elég régen, gyanakodni nincs okom
de egyvalamit biztos tudok, hogy csak te lehetsz a gyilkosom

/: a gyilkosom :/

Ha nem lesz majd

a megérzés, hogy segithet , hogy elkerüljem a bajt
a kiáltás, messziröl jön de jól tudom , egész más kell nekem
Csak egy megérzés, hogy egész más legyen

a megértés , körülvesz, és bele is fulladok majd
de nem érdem, hogy arc mögé rejtett érzések között hát jó lehet
a szabadság, az egész mást jelent

Ha nem lesz majd szemünk, ha nem lesz majd szánk,
ha nem lesz majd semmink, mit másra hagynánk

A segitség,, mételyként követi zavaros életem
a kisértés, melyre gézeink mellette fájdalom, köti át szüntelen
a kisértés, hogy egész más legyen

Ha nem lesz majd szemünk, ha nem lesz majd szánk,
ha nem lesz majd semmink, mit másra hagynánk

Induló

én nem hiszem hogy csak vagyok, én élni szeretnék
Az életért is lehetne , ha meglelnénk értelmét
A rothadástól láncaid, szabják meg életem
a büz facsarja orromat, ez lesz a végzetem

ez lesz a végzetem

Mit tegyek

Az istenért mi történt ? egyre jobban remeg a kezem
Azt hiszem öregszek, és mindig elfelejtem a nevem
és torkomhoz és lassan a hideg kéz

Mit tegyek? Mit tehetnék? Hova menjek?

Mit tegyek? Mit tehetnék? Hova menjek? s miért?
Valaki még rám talál, vár még talán , megkereshetne

Gyakran mellévizelek, és mindig félreértem a szavam
Mindenki hülyének néz, mert nem ismerem meg , önmagam
Egy húskampón lógok a szobám falán

Mit tegyek? Mit tehetnék? Hova menjek? s miért?
Valaki még rám talál, vár még talán , megkereshetne
Mit tegyek? Mit tehetnék? Hova menjek? s miért?
Valaki még rám talál, vár még talán , megkereshetne

eltüzeltem rég a karácsonyfát, a husvéti nyuszi meg tojik rám
nem tudom mi lesz most velem
Azt hiszem bevégeztetett, többé már semmit sem tehetek
de miért kellett hülyét csinálnotok, belölem?

Most mi lesz

fáradtan jött a reggel, távoli romok régen várták
kábultan érkezett, és fényt is alig hozott
Csak nézed (csak nézed) csak nézed (csak nézed)
csak nézed és semmit sem értesz
hogy mi történt, hogy mi történt hogy mi történhetett
Tegnap óta a téboly, új táncot jár
és lassan összeáll a kép
de ki tudja hogy mi jöhet még

/: Most mi lesz , (na mi lesz még) , Most mi lesz, de ki tudja hogy mi jöhet még :/

a temetők csendesek, a tegnap zaját mélyen örzik
válasz mit rejtenek, senki sem kérdi már
Csak nézed (csak nézed) csak nézed (csak nézed)
csak nézed és a válaszra vársz
hogy mi történt, hogy mi történt hogy mi történhetett
Ha majd a téboly végre nyugodni tér
Akkor majd összeáll a kép
de ki tudja hogy mi jöhet még

/: Most mi lesz , (na mi lesz még) , Most mi lesz, de ki tudja hogy mi jöhet még :/

/: Most mi lesz , (na mi lesz még) , Most mi lesz, de ki tudja hogy mi jöhet még :/

Nincs mese

a front még messze van, de a pokol nem késik
a vonat lassan döcög, a félelem megrémit
a füst a szemet csipi, és a hadnagy hátraszól
hé fiuk egy nótát, a közelgő pokolrol

/////: mert nincs mese mely róla szól, ... ://///

Izzadt kopasz fejek, a kisirt szemek bálja
és mindenkiben él még, a túlélésnek vágya
ha fölfelészállt lelkünk, a célt még el sem értük
mert kiteritve fekszünk, és elfelejtik nevünk

/////: mert nincs mese mely róla szól, ... ://///

fogaim között folyt a vér
és nézek a kék égre
és nézek a kék égre
és nézek a kék égre

Sötét felhők

Sötét felhök fenn az égen , nem látom a napot
és nem fáj már ez a furcsa érzés, hogy én is meghallhatok
és hogy mégsem várom a jövőt , holnapot
tudom jönnek m ajd a tajtékos napok

És, álmaimban, már rég halott vagyok
és nincs ki mellém állna

én nem csináltam semmi rosszat, de véres lett kezem
a vértől mocskolt eröl elött, hajtom meg fejem
és én mégsem várom a jövőt , holnapot
tudom jönnek m ajd a tajtékos napok

És, álmaimban, már rég halott vagyok
és nincs ki mellém állna

Furcsa gépek jelennek meg, álmaim felett
a láthatatlan szellemképe testemben remeg
és én mégsem várom a jövőt , holnapot
tudom jönnek m ajd a tajtékos napok

És, álmaimban, már rég halott vagyok
és nincs ki mellém állna

Utazom feléd

Van aki táncol este az utcán
Van aki alszol tudom jól
sátrait bontja lassan a hajnal
igazi arca egy bitorló

Utazom feléd, régen kérve kérlek
Ne menekülj már a szó kevés
A revolució mi véremen él
Ha szabad a szó azt szeretm én

Ehez a földhöz egy ami kössön
Talán a halál aki lehetnék
Rohanok sárga búzamezőkön
Utamba gyászoló menet lép

Utazom feléd, régen kérve kérlek
Ne menekülj már a szó kevés
A revolució mi véremen él
Ha szabad a szó azt szeretm én

Magamtól félve, nézem az arcod
Gyere és táncolj egy rakenrólt
a következö életem érzem
Jó leszel hozzám én nekedadom

Utazom feléd, régen kérve kérlek
Ne menekülj már a szó kevés
A revolució mi véremen él
Ha szabad a szó azt szeretm én

Várok még

Várok még, mert az idöm sok
és mögöttem már évszázadok
száz lakásból itt az egyik
hát költözz bele hogyha tetszik

Állj meg, hisz félned nem lehet
Állj meg, már száz éve várom
egy szót kell csak mondanod
rám most hatott az átok
a multkori fazon, én vagyok

a bünös mindig én leszek
bár az ügyedben nem dönthetek
uj életemböl husz év telt el
és sátánok közt lettem ember

Állj meg, hisz félned nem lehet
Állj meg, már száz éve várom
egy szót kell csak mondanod
rám most hatott az átok
a multkori fazon, én vagyok

voltam ezer évig részeg
elhitettem rémmeséket
ha gonosz voltam, nem volt rá okom
az isten neve az ördöggel rokon

Állj meg, hisz félned nem lehet
Állj meg, már száz éve várom
egy szót kell csak mondanod
rám most hatott az átok
a multkori fazon, én vagyok

Itt maradtam megkövülten
a háborúkat nem én küldtem
kezeidre láncot tettem
ha elfáradtam hát eltemettem

Állj meg, hisz félned nem lehet
Állj meg, már száz éve várom
egy szót kell csak mondanod
rám most hatott az átok
a multkori fazon, én vagyok