Erdős Péter nagy családja - a nyolcvanas évek magyar könnyűzenéje

Ennek ellenére a hetvenes évek közepéig nem jött olyan jelentős irányzat, amelyet ne lehetett volna átültetni hazai viszonyok közé, viszont a punk feltűnése végképp elmélyítette a szakadékot. Az itthoni funkcionáriusok addigra már hátradőlhettek, hiszen sikerült a felforgatással fenyegető rock vitorlájából minden szelet kivonni és teljesen ellenőrzésük alá vonni a műfajt. A punk lényege viszont pont az alulról építkezés volt, ami az ismert okok miatt itthon teljesen lehetetlennek bizonyult.

Így aztán a punk már régen lefutott Angliában, megvetette a lábát Nyugat-Európában, mire először nálunk is felbukkant - Magyarországon csak a nyolcvanas évek elejére lett valamennyire tömegjelenség, de soha nem lehetett a popzenében olyan kulcsszerepe, mint külföldön volt. A punk nyomában érkező új hullám már nem ütközött olyan merev ellenállásba itthon, de mindent elmond a helyzet fonákságáról, hogy hazánkban a tíz-tizenöt éve pályán levő "nagy öregek" állhattak elsőként nyilvánosság elé a műfajjal, legalábbis a nagyközönség az ő lemezeiken hallhatott először police-os akkordokat vagy éppen szintifutamokat (a tényleges új hullámnak várnia kellett).

Csakhogy Frenreisz Károly vagy Demjén Ferenc attól még nem lettek "újhullámosak", mert felvettek egy Clash pólót, vagy mert "new wave-esre" vették a hangzást. Visszás helyzet, hiszen külföldön a punk és az új hullám - a főleg Nagy-Britanniában jelentős társadalmi mondanivalókat leszámítva - új kifejezési formákról szólt, és generációváltást követelt a rockzenében, ami néhány év alatt gyakorlatilag meg is történt. Itt viszont a nyolcvanas évek elején még mindig a hatvanas években feltűnt nemzedék volt nyeregben, és melléjük csak azok kerülhettek a "kiválasztottak" közé, akik közül a kultúráért felelős káderek gondosan kiszűrték a "fiatalokra káros hatással bíró" előadókat.

Így fordulhatott elő, hogy 1980-ban nálunk még mindig az LGT, Bródy János, az Omega, Kovács Kati, Máté Péter, a V'Moto-Rock vagy a Skorpió dalait játszotta legtöbbet a rádió, ezek közül valamennyi előadó még a hatvanas években kezdte az ipart. Ezzel végül is nem is lett volna semmi baj, hiszen Nyugaton John Lennon, a Rolling Stones, a Pink Floyd vagy éppen Stevie Wonder a legnépszerűbb sztárok közé tartoztak, csakhogy közben a Blondie, a Police, a Madness vagy a Duran Duran is ugyanannyi, ha nem több lemezt adott el, míg Magyarországon riasztóan kevés volt az új arc.

Ezek után nem csoda, hogy megjelenésekor még az ötvenes évek rockandrollját viccesen aktualizáló Hungáriát is afféle újhullámos tréfának gondolták, noha Fenyő Miklós is már jó tizenöt éve zenélt, nem véletlenül tudta meglovagolni a nosztalgiahullámot, egy sosemvolt világot teremtve, amelyben csak Rongyláb Jani csőnadrágjáról és a jampecok menő sérójáról, no meg a twistről szól az élet. A Hungária a nyolcvanas évek első sikersztorija volt a magyar popzenében, és bár semmi köze nem volt az új hullámhoz, mégis megmutatta, hogy valami szokatlan húzással az egész országot meg lehet hódítani, és fel lehet ültetni akár még a Limbó-hintóra is.

Ami tényleg új bekerülhetett a magyar pop vérkeringésébe, az a hard rock vidékéről jött. Miközben külföldön az irányzat (és az abból kinőtt heavy metal) rövid időre zsákutcába jutott a hetvenes évek végén (hogy aztán ott is egy új generáció leheljen belé életet a nyolcvanas évek elején), addig nálunk éppen akkor értek csúcsra a műfaj itthoni képviselői. Ez persze inkább "dallamos, populáris rockzenét" jelentett, és ezek a zenekarok is kipróbált, rutinos zenészek új próbálkozása volt. Így a Szigeti Ferenc vezette Karthago, a Balázs Fecó fémjelezte Korál, a P. Box (a mikrofonnál Varga Miklóssal) vagy az "állami rockzenekarnak" csúfolt Dinamit (itt Vikidál Gyula vitte a prímet) tagjai szinte kivétel nélkül már évek óta a pályán voltak, mire utolérte őket a siker. Jellemző módon a legeredetibb magyar hardrock-zenekar, a P. Mobil felső támogatás hiányában csak millió tagcsere után, a feloszlás után jelentethette meg első nagylemezét 1981-ben.

Akkor már javában repedezett "a szocialista Magyarországnak" nevezett tákolmány, és a nyíltan nem kimondott gazdasági válság mellé társadalmi problémák is társultak. Nőtt a válások és halálozások száma, ekkoriban vezette Magyarország az öngyilkossági világranglistát, és egy teljes generáció toporgott a felnőttkor küszöbén tanácstalanul. Egyre nőtt hát azoknak a fiataloknak a száma is, akik elfordultak rájuk erőltetett "bálványaiktól", és olyan zenekarokat találtak hitelesnek, amelyeket a Sanzonbizottság és a mindenható Erdős Péter vezette lemezgyár nem tűrt meg. Ez vezetett a P. Mobil ellehetetlenítéséhez, és ennek köszönhetően szigetelődött el, majd vált legendává a Beatrice. Hozzájuk csatlakozott a főként szövegeiben szokatlan hangvételt megütő Hobo Blues Band - ez a három, egymástól teljesen különböző zenei világban mozgó zenekar Fekete Bárányok néven szervezett koncertet 1980 augusztusában a Hajógyári-szigetre (előzenekarként pedig fellépett a végképp szokatlannak ható Bizottság).

Kialakult tehát egy egyre nyilvánvalóbb szembenállás a "hivatalos" popkultúra (például a diszkó) és a "csövesek" között. Kevés olyan zenekar volt, amely megkapta Erdős Péter jóváhagyó bólintását is, de közben hitelesnek tűnt a fiatalok számára is. Az évtized első nagy nyertese a miskolci Edda Művek volt, amely az első vidéki zenekarként került a reflektorfénybe, és 1980-ban már a legnépszerűbb zenekarok közé tartozott: első lemezéből negyedmillió (!) példány kelt el. A Pataky Attila és Slamovits István kettősére épülő Edda is igen távol volt a heavy metaltól (még ha egyes korabeli újságcikkek ebbe a skatulyába is sorolták), szintén a dallamos rockzenéjével nyerte meg magának a fiatalokat, és a nyolcvanas évek egyik legnépszerűbb itthoni együttese lett. Slágereik (A hűtlen, Kölyköd voltam stb.) kérlelhetetlenül beitták magukat a magyar rock-tudatalattiba, és még azok is egyből felismerik őket, akik az együttes sikereinek csúcsán még meg sem születtek.

Eközben "odafent" tudomást sem vettek a közönség igényeiről, pedig az Edda, a Korál vagy a Karthago sikerei már útmutatásul szolgálhatott volna, hogy miféle zenére is vágyik a közönség nagyobbik fele. Erdős Péter magabiztosan kijelentette, hogy három éven belül lesz világsztárunk, és erre a feladatra a szintén régi motorosok alakította Neotont szemelte ki - egyesítve a Kati és a Kerek Perec volt tagjaival megalakult a magyar diszkó-szupergrupp, a Neoton Família. Az együttes Santa Maria című száma a hanglemezgyár hathatós támogatásával indult meghódítani a külföldi piacot - Japánban vagy Portugáliában például nem is sikertelenül -, de az igazi áttörés nem sikerült. Itthon azért a Neoton név még évekig visszaköszönt a slágerlistákról.