PUNKrobbanás...
2006.07.19. 11:04
A hetvenes évek közepén...
PUNK
A hetvenes évek közepén a punk robbanásának köszönhetően a skinheadek visszatérhettek a dühös kezdetekhez. A punk a rock fejlődésének egy olyan pillanatában keletkezett és vált népszerűvé, amikor az elkoptatott zenei és viselkedési stílusok világában csak a legmerészebb tabuszegés hozhatott valami izgalmat. A társadalmi töltetet most is a legelkeseredettebb, legperiférikusabb rétegek alkották, akik - Molnár Gergely szavaival - " köptek a polgári társadalomra, a szép viselkedésre és kinézésre, a családi idillre, a rendszerre és az istenre, mert gondolataik nagyon is valódi egzisztenciális helyzethez kötődtek". A megváltozott gazdasági-társadalmi körülmények új zenei stílust szültek: a punkok kezdetlegesen nyers, tudatosan primitívvé alakított ellenzenéjükkel, gátlástalan viselkedésükkel azokat az ideálokat akarták lerombolni, amelyek édeskés és illúziókkal teli zenékkel árasztották el a világot. A zenei minimalizmus egyben összefüggött a lemezcégek által felkínált karrierlehetőségektől való elzárkózással is: a punkok gyűlölete elsősorban a sztárzenekarokra és a köréjük szőtt mesterséges mítoszra zúdult - legalábbis eleinte. A fiatalok soha nem látott agresszivitással fordultak szembe a felnőttek világával, de az őket leszerelő technika egyre kifinomultabbá vált: a manipuláció az egyes csoportok, rétegek tiltakozásának szimbólumait egy általános ifjúságpiacon terítette szét, s így a társadalmi ellentéteket nemzedéki ellentétként integrálta. A tiltakozás árucikké vált, az extremitás pedig divatjelenséggé. A sajtó részletesen foglalkozott a legújabb ellenkulturális szimbólumokkal, s ezáltal előkészítette azok piaci befogadását.
Eleinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a Sex Pistols, amely a punk-mozgalom elindítójának tekinthető, valaha is a kultúripar részévé váljon. Ugyanakkor - ahogyan azt Mary Harron megfogalmazta - Johnny Rotten és csapata nem akart új értékrendet teremteni, csak "beleharapott abba a kézbe, amelyik etette". A Sex Pistols a menedzserük, Malcolm McLaren által "nagy rock and roll svindlinek" nevezett alkujában a színfalak mögött elfogadta a zeneipar ajánlatát, s ezzel minimálisra csökkent a punkok csoportkohéziója. A fogyasztás-ellenesség jelvényei a fogyasztás új szimbólumaivá váltak, s már nem kötődtek az alulprivilegizált rétegek fiataljaihoz - csupán az életkorhoz.
|