Egy érdeklődő riporter riportja a punkokról...

Punk

Mi jut eszébe egy átlag embernek, arról hogy punk? Legtöbben azt mondanák, hogy taraj, szögek, percing, bakancs, szakadt ruha, rongálás, bajkeverés. Igen-igen, de mi is áll e mögött? Csak úgy minden hiábavalósággal nélkül élnek így? Vagy valamire fel akarják hívni a figyelmet? Engem nagyon érdekelt hogy miért élnek így a punkok, ezért beszélgettem el egy vérbeli Gödöllői punkkal. Érdekelt hogy mi is az hogy punk, és hogy élnek valójából a punkok. Riportalanyom azt kérte, hogy ne nevezem név szerint, eleget téve kérésének, a fedőneve legyen minden kreativitást mellőzve „Beszélgetőpartner”. Tehát beszélgetőpartneremtől megtudtam hogy a 80-as évek elején, Angliából indult punkság. Az első punk zenekar a Sex Pistols, züllött fiatalokból állt, és polgárpukkasztás volt a céljuk. Később ez kinőtte magát, és átalakult egy ideológiává, ami az akkori rendszer ellen lázadt. Hazánkban többek között a CPG (1985) vitte ezt a vonalat, elég sok bonyodalmat okozott a szocialista rendszernek. Sokan mondják hogy a rövidítés cigány pusztító gépezet, de igazából csak rájuk ragadt, mert egy náci zenekarral zenéltek együtt (Mos-oi). Ez a zenekar elég nehezen maradt volna sokáig megbotránkoztatás nélkül, az akkori hazai szocialista iskolákban ahol, egyen öltözet helyett tarajban és bakancsban jártak. Nem csoda hogy sok iskola házirendjébe bekerült hogy „CPG-vel barátkozni tilos”. A pontosabb punk történelemhez ajánlott irodalom; Pozsonyi Ádám: „Lenin szobor helyett bombatölcsér tátong” című könyve. Beszélgetőpartnerem elmesélte hogy a szegecsek, az acélbetétes bakancs, a láncok még Angliában munkásosztályhoz köthető, akiknek nem volt más ruhája, mint a munkavédelmi felszerelés. Sok punk tartozott ehhez az osztályhoz és meg marad ez a motívum később is. Sokan vélik hogy a rasszizmus és az anarchia, szorosan köthető a punksághoz. Ez hatalmas tévedés, megjegyzi riportalanyom. Szerinte a rasszizmus nagyon messze áll ettől a gondolkodásmódtól. Ők mindenkihez ugyan úgy viszonyulnak, lehet az roma, fehér vagy kínai. Az anarchia talán jobban köthető a punksághoz. De talán nem a szó politikai jelentésében. Inkább arról van itt szó, hogy valamiféle ősközösséget szeretnének, ahol az emberek nem a pénzért dolgoznak, hanem a közösségért. Kiderült a beszélgetésből hogy punk és punk között is sok különbség lehet. Különösképpen a vidékiek, és a fővárosiak között lehet nagy különbséget tenni. Beszélgetőpartnerem véleménye szerint a fővárosiak nagy része (persze kivételt mindig lehet találni) el van telve magától, hajlamos lopni egymástól, és képes cserbenhagyni egy másik punkot, ellenben a vidékiek, akikben nagyobb az összetartás és jobban egymásra vannak utalva. Kérdésemre, hogy hogyan viszonyulnak a többi stílushoz és a divat punkokhoz, azt a választ kaptam, hogy ők nem tesznek senki között különbséget, stílustól, vagy bőrszíntől függetlenül elfogadnak mindenkit. A divat punkokhoz annyit fűzött, hogy valahogy el kell kezdeni ezt az életmódot, és ennek az első lépése a divat. Egyfajta ugródeszka, amiről lenézve eldöntheti az ember, hogy leugrik vagy sem. Sokan megbotránkoznak egy punk láttán. Kíváncsi voltam hogy a punkok szemszögéből hogyan viszonyulnak hozzájuk az emberek. Beszélgetőpartnerem elmondta hogy nagyon változó; van, mikor oda megy valakihez, de az inkább elfordul tőle és megy tovább, mintha nem is hallana, és van, aki csakúgy kisegíti étellel, vagy cigarettával. Elmesélt egy konkrét esettet, amikor öten utaztak a vonaton, a földön ülve öten szívtak egy cigarettát. Egy roma pár oda ment hozzájuk és csodálkoztak, hogy ennyire megosztanak mindent egymás közt. Elbeszélgetek és a roma pár megkínálta őket süteménnyel. Jogos lehet a kérdés, hogyha ilyen békeszeretőnek mutatkoznak, akkor mégis miért rongálnak. Beszélgetőpartnerem azt mondta, hogy ez egy fajta figyelem felkeltés vagy polgárpukkasztás, hogy kicsit kizökkentsék az embereket a világukból, hogy megmutassák hogy az értékek nem olyan fontosak. Sajnos azt ők is tudják, hogy ez nem legjobb módszer, mert nagyrész az ellenkezőjét érik el. Beszélgetőpartnerem elmesélt egy-két balhét is. Legnagyobb részt Gödöllőn és Máriabesnyőn rongálnak. Gödöllőn a nem régiben kirakott új padok nagy részét szétverték, helyenként a pingpongasztalokat is széttörték, és nem régiben az egyetem környékén fejetetejére borítottak egy autót. Riportalanyomnak és a körének a punkság nagyon sokat jelent az életben. Kérdésemre hogy mennyire tartja fontosnak a punkságot, azt a választ kaptam, hogy a barátságon és a punkságon kívül kevés fontos dolog van az életben. Van hova tartozniuk, a mai világban ahol az emberek rohannak és nagyrészt a magántulajdonért harcolnak, és nem a közösségért. A punkok megosztják egymással a sörüket vagy éppen az utolsó cigarettájukat. Nekik a punkság egy fajta menedék. Erkölcsileg a rongálás negatív cselekedet, talán nincs is értelme és el is ítéljük miatta a punkokat. De elgondolkodott-e már valaki azon, mi állhat az agresszív és radikális figyelemfelkeltés mögött?