A RASTAFARIANIZMUS

Ahhoz, hogy megértsd a reggae előadók dalszövegeit, feltétlenül szükséges a rastafarianizmus alapjainak ismerete. Ezért ezen az oldalon megismerheted a legalapvetőbb - és mivel ez az oldal nem elegendő egy mélyreható tanulmány elkészítésére, tényleg csak a legalapvetőbb - tényeket, tanokat, történeteket. Remélem, azért így is segíteni fog abban, hogy megértsd ennek a különleges kultúrának az alapmotívumait, és ezáltal egy nagyon érdekes, a miénktől teljesen eltérő világba kaphass betekintést.

A rastafarianizmus kialakulásának egyik kulcsfigurája: Marcus Mosiah Garvey

1887. augusztus 17-én született egy St. Ann's Bay nevű kis falucskában Jamaica St. Ann megyéjében. Itt nőtt fel egy 11 gyerekes családban, egy szegény, de szakmáját értő nyomdász fiaként, majd 20 évesen Kingstonba költözött, ahol a családi hagyományt folytatva, nyomdászként dolgozott. Már ekkor megmutatkozott erős igazságérzete és szociális érzékenysége: részt vett egy nagyobb nyomdász-sztrájk szervezésében. Ezt követően elhagyta Jamaicát, s eljutott Panamába, ahol egy rövid életű újságot is alapított, "La Prensa" címmel. Ennek a lapnak a hasábjain tiltakozott a brit konzulnál a feketék rossz munkalehetőségei miatt. Pár hónappal később továbbállt, Ecuador, Nicaragua, Honduras, Columbia, Venezuela a következő állomások, ahol dohányföldeken, ültetvényeken végzett kétkezi munkát, s így szerzett tapasztalatokat arról, hogy milyen is a munkások helyzete a fehérek uralta nyugati mintájú államokban. 1912 már Londonban találta, ahol számos könyvet olvasott a feketék ősi történeteiről és Etiópiáról. Különösen Casely Hayford: Ethiopia Unbound (Etiópia Határtalan) című könyve tett rá nagy hatást, melynek egyik sora később a rastafarianizmus mottójává vált, "One God! One Aim! One Destiny!" (Egy Isten! Egy Cél! Egy Sors!). 1916-ban már az USA-ban élt a feketék akkori szellemi központjában, a Harlemben, ahol megjelentette új lapját "The Negro World" címmel. Még ebben az évben nagyhatású beszédet mondott a Madison Square Gardenben, melynek jelmondata: "Ethiopia, Land of Our Fathers!" (Etiópia, Atyáink Földje). Minden lehetőséget megragadott, hogy kivívja a világ tiszteletét a fekete emberek iránt, ezért írt levelet az Első Világháborút követően, a Nemzetek Szövetségének Genfben megrendezett Konferenciájához, azzal a kéréssel, hogy bizonyos német területeket adjanak oda a háborúban résztvett amerikai feketéknek, elismerésül a háború megnyerésében játszott szerepükért. Ez természetesen utópisztikus kérés volt, de hűen tükrözi elszántságát. Az 1920-as években az USA-ban több szervezetet is alapított, melyek mind a feketék jogaiért emeltek szót, de a kezdeti sikerek után 1923-ban adóproblémák miatt Atlantában bebörtönözték. 1927-ben szabadult, és mivel deportálták az USA-ból, visszatért szülőhazájába, ahol tovább folytatta harcát. Meghirdette a "Back to Africa" (Vissza Afrikába) mozgalmat, melynek célja egyesíteni és visszajuttatni a feketéket őshazájukba: Afrikába. Ezzel elindított egy erős mozgalmat, mely mint a jamaicai feketék "ősi-új világát" jelöli meg Etiópiát, és az etiópiai és jamaicai feketéket, mint Izrael népének leszármazottait emlegeti. Talán a legjelentősebb, de mindenképpen leghíresebb tettét vitte véghez, mikor az 1920-as évek végén a következő prófétikus kijelentést tette: "Look to Africa, where a black King shall be crowned" ("Figyeljetek Afrikára, ahol egy fekete királyt fognak megkoronázni..."). 1930-ban valóra vált a jóslat, de ez már egy sokkal hosszabb történet kezdete. A Marcus Garvey által indított mozgalom jelentette a rastafarianizmus egyik fő forrását, amiért a mai napig is nagy tisztelet övezi személyét. Olyannyira, hogy egyes rasta csoportok Keresztelő Szent János reinkarnációjának tartják, de a jamaicai állam is elismeréssel adózott azzal, hogy a jamaicai fél dolláros érmén az ő arcképe látható.

A rastafarianizmus elismeréséért folytatott küzdelem fő állomásai

1934-ben az egyik híres rasta prédikátort Leonard P. Howellt bűnösnek találták idegen tanok hirdetésében és Selassiet ábrázoló képek árusításában, amiket úgy adott el az egyszerű rastahívőknek, mint útleveleket, melyekkel Etiópiába lehet visszatérni. Mindezekért 2 év börtönre ítélték.
1937-ben Haile Selassie támogatásával az "Ethiopian World Federation" nevű szervezet New York-ban irodát nyitott, hogy támogassa a feketék egyesítését és szolidaritását az egész világon és segítse visszatérésüket Etiópiába.
1938-ban ez a mozgalom elérte Jamaicát is.
1940-ben Leonard P. Howell vásárolt egy öreg birtokot Spanish Town külterületén és a hozzá csatlakozott több száz rastahívővel közösen, mint egy nagy család éltek együtt. Ezt a kis települést Pinnacle-nak nevezték el, de alig telt el egy év és a rendőrség felforgatta a birtokot, és néhány társával együtt Howellt is letartóztatta, akit újabb két év börtönre ítéltek. Szabadulása után visszatért Pinnacle-ra, ahol nagyon visszavonultan élt, alig hallatva magáról.
1954-ben Pinnacle újból a rendőrségi razziák célpontjává vált és egyre inkább a pusztulás jelei mutatkoztak rajta, ezért az ott élő rastahívők közül sokan inkább beköltöztek a közeli városba. Ennek a menekülésnek pozitív hatása is volt, mert segített megszüntetni az elszigetelődést és a szétszóródó hívek segítségével az új hívek száma is sokkal gyorsabban nőtt.
1955, az "Ethiopian World Federation" szervezetbe új életet lehelt az USA néhány kormánytisztviselőjének látogatása és azt követő támogatása. Ennek konkrét eredménye egy 500 holdas terület Etiópiában, melyet Haile Selassie ajánlott fel a világ bármely részéből az "őshazába" visszatérni szándékozó feketéknek.
1958-ban Prince Edward Emmanuel nevű rastavezető egy 21 napos összejövetelt szervezett egy Back o'Wall nevű, Kingstonhoz közeli településen, ahol nagy létszámú rastakolóniák éltek. Ennek megfelelően akkori viszonylatban nagyon sok - 3000 - rastahívő jött össze. Ez az összejövetel mérföldkő volt a rastahívók és a hatóságok kapcsolatának javulásában.
1959-ben többezer rastahívő esett abba a tévhitbe, hogy az általuk Claudius Henry rastaprédikátortól vásárolt kártyákkal felszállhatnak egy október 5-én Afrikába induló hajóra. Azonban hiába gyülekeztek a templomnál a várvavárt hajó nem érkezett meg.
1960-ban Claudius Henryt hazaárulás vádja alá helyezték, mivel a templomában kézifegyvereket találtak, ezért őt és néhány társát súlyos börtönbüntetésre ítélték. Egy évvel az ítélet megszületését követően Henry fia néhány amerikai feketével New Yorkból Jamicába érkezett, és felállított egy gerillabázist a börtönhöz közeli hegyekben, hogy így kényszerítse a hatóságokat Henry szabadon bocsátására. Valamennyiüket elfogták vagy megölték. Ez a véres incidens elgondolkoztatta a rastavezetőket, hiszen nagyon sokat ártott Henryék erőszakossága a rastamozgalom jóhírének. Elhatározták, hogy intenzív "képzésben" részesítik a híveket, azért, hogy megértessék velük: a rastafarianizmus egy békés jellegű mozgalom, mely nem tűr meg semmiféle erőszakot, függetlenül Henry és fia esetétől. Döntést hoztak arról is, hogy a nyilvánosság előtt is meg kell erősíteni ezt a békés jelleget, ezért számos riportot, illetve cikket jelentettek meg a helyi lapokban a mozgalomról, és arról, hogy hogyan segíthetik a más vallásúak, a békés rastahívőket.
1961-ben egy nyolc tagú csoport - benne három rastavezető - ellátogatott Etiópiába és még négy másik afrikai országba, hogy tanulmányozzák az Afrikába való kitelepülés lehetőségeit.
1966. április 21-én I. Haile Selassie a kormány vendégeként Jamaicába látogatott. A repülőtéren soha nem látott tömeg - köztük többezer rasta - üdvözölte a Császárt.
1966. júliusában a Back o'Wall-i, rastahívők lakta nyomornegyedet egyik napról a másikra lerombolták, hogy új házakat építhessenek a helyére. Ez az intézkedés még jobban szétszórta a rastahívőket.
1969-ben az "Etiópiai Ortodox Egyház" missziót hozott létre Kingstonban, ahova nagy számban sereglettek a rastahívők.

A rastafarianizmus gyökerei

Kezdjük néhány történelmi ténnyel, melyeket mindenképpen ismerni kell ahhoz, hogy megértsük a rastafarianizmus kialakulásának okait. Jamaica, ez a gyönyörű karibi sziget az európaiak megjelenése előtt az arawak indiánok őshazája volt. Mára már csak a sziget neve maradt meg az őslakosokból, mivel az utolsó szálig kiirtották őket a gyarmatosítók. 1494-ben Kolumbusz Kristóf felfedezte, és ezzel 150 évre spanyol gyarmattá tette Jamaicát. 1655-ben a britek átvették a hatalmat, és folytatták - amit a spanyolok 1518-ban kezdtek meg - a fekete rabszolgák behurcolását Afrikából, főleg az úgynevezett Gold Coast-ról, a mai Ghana területéről. Ennek a következménye, hogy a XX. század elejére a sziget lakosságának mintegy 80%-a a behurcolt fekete rabszolgák leszármazottja. Ez a tény, ami nagyon fontos a rastafariánizmus kialakulásában, hiszen ezek az emberek mindig is rabszolgák vagy elnyomottak voltak. Ennek a gyökértelenség érzésének a megszüntetésére születtek meg a rastafarianizmus alaptételei, melyek a valódi gyökereik, őseik megtalálására irányultak. Tehát a rastafarianizmus nem más, mint kísérlet arra, hogy egy gyökértelen nép megtalálja saját őseit, isteneit, valós eredetét a történelmi, bibliai időkben. Erre a lehetőséget éppen azok a fehér gyarmatosítók adták meg, akik - hogy megtérítsék őket - a kezükbe adták a Szent Bibliát, és ezzel egy teljesen új, szabad világot nyitottak meg az egykori rabszolgák leszármazottai előtt. A rastafarianizmus leglényegesebb írásos forrásának a "Holy Piby"-t tartják, ami nem más, mint a "Fekete Emberek Bibliája". Ezt az írást 1913 és 1917 között állította össze Robert Athlyi Rogers. A megjelenés évekig váratott magára, mivel a nyomtatást több országban és titkosan végezték. Végül 1924-ben megjelentek az első példányok, melyekből még - kalandos úton - Dél-Afrikába is eljuttattak egyet a gyémántbányában dolgozó munkások missziójának templomába. A "Holy Piby" 1925-ben jutott el Jamaicába Charles F. Goodridge barbadosi miniszter és egy asszony, Grace Jenkies Garrison segítségével. Miután találkoztak jamaicai keresztény egyházi vezetőkkel, és bemutatták nekik a "Holy Piby"-t, azonnal menekülniük kellett. Az egyházi vezetők a "Holy Piby" elolvasása után rögtön megérezték és megértették, hogy milyen nagy veszélyt jelentenek a benne leírtak az eddig megszerzett hatalmukra. Mivel Goodridge és társnője ragaszkodtak a "Holy Piby"-hez bemenekültek a Kelet-Jamaica-i St. Thomas bozótos hegyei közé, így ez lett a hely ahol "elvetették a rastafarianizmus magvait". A korai rastavezetők, mint például Leonard P. Howell erősen vonzódtak ehhez a tiltott bibliához, mivel ez állt szerintük a legközelebb ahhoz az ősi bibliához, melyet sémi nyelven írtak (sémi: Kis-Ázsia és Északkelet-Afrika egyik nagy nyelv- és népcsoportja, ide tartozik többek között az Akkád, a Föníciai, az Arameus, a Héber és az Arab. A sémi név Noé egyik fiának, Sémnek a nevéből ered). Goodridge és Garrison azon a véleményen voltak, hogy az első pápák és az akkori egyházi tudósok eltorzították a sémi nyelvű biblia fordítását, és beszerkesztettek olyan részeket, melyekkel Istent és a Prófétákat fehérre "változtatták", pedig eredetileg fekete bőrűek voltak. Ezért az igazságot a "Piby"-ben írták le, ráadásul fejezetei között volt egy, mely "A Fekete Ember Életének Térképe" címet viselte és a fekete emberek nehéz, de végül is dicsőséges sorsát mesélte el a Teremtéstől a Végső Csatáig. A korai rasta dalok és énekek szövegei - ezek közé tartozik a Bob Marley által a 70-es évek közepén rögzített "Rasta Man Chant" - majdnem mind a "Holy Piby"-ből származnak. Azok között, akik elolvasták és egyetértettek a "Piby"-ben leírtakkal, volt Fitz Balintine Pettersburgh, aki 1926-ban újabb iratot mutatott be, melynek a hangzatos neve: "Fekete Felsőbbség Királyi Pergament Tekercse". Ez az irat újabb részletekkel erősítette a "Holy Piby" által képviselt eszmerendszert. A "teológiai puzzle" utolsó darabja az úgynevezett "Rasta Biblia", mely nem volt más, mint a "Királyi Pergament Tekercsek", Leonard P. Howell által plagizált változata, melyről azt állította, hogy az egy ősi kötet, amit Afrikában a "Gold Coast"-on, Accra városában találtak, és ő csak kiadta 1935-ben. Mindezek ellenére nagyon fontos ez a kiadás, hiszen sok jamaicaihoz csak így juthatott el ez az írás.

A rastafarianizmus alaptételei

1. RASTAFARI 225. leszármazottja Salamon Királynak és Makedának Sába Királynőjének, tehát vérvonala Dávid Királyig nyúlik vissza
2. RASTAFARI Isten, a visszatért Messiás
3. Egyház? Nem!
4. Természetesség

A rastafarianizmus kulcsfigurája és névadója I. Haile Selassie, a Négus, aki 1930-1974 között, mint Etiópia Császára uralkodott. Az eredeti neve Ras Tafari Makonnen volt, melyből a Ras jelentése herceg, illetve sémi nyelven a Ras Tafari jelentése: a teremtés feje. Tehát innen ered a Rastafari név és a hívők megnevezése: a rasta.

Rastafari származása

Rastafari családfáját - Salamonon keresztül - egészen Dávidig vezetik vissza a következő történet alapján: Salamon - aki Dávid Király fia - királysága kezdetétől nagy bölcs hírében állt. Salamon bölcsességéről hallván, Makeda Sába Királynője úgy döntött, hogy ellátogat Salamon palotájába, hogy próbára tegye tudását. Miután kölcsönösen elhalmozták egymást ajándékokkal, Makeda ravasz kérdéseket tett fel, de mindegyikre hibátlan választ kapott. A látogatás utolsó estéjén Salamon nagy lakomát rendezett Sába Királynőjének tiszteletére, azzal a hátsó szándékkal, hogy a szép Makedát ágyába bújtassa. (Salamon Király híresen nagy "nőfaló" volt, hiszen 700 udvarhölgye mellett 300 ágyast is tartott.) Makeda viszont nem volt könnyen kapható, így Salamon hosszas rábeszéléssel is csak egy egyezség megkötésére bírta rá. Ez a következő volt: ha Sába Királynője az este hátralévő részében valamit is elvesz abból, ami Salamoné, akkor vele tölti az éjszakát. Mivel Makeda bőségesen fogyasztott a fenséges vacsorából, iszonyú szomjúság kezdte gyötörni, így, mikor azt hitte, hogy Salamon elszunyókált, ivott a szobán átfolyó ivóvíz-vezeték frissítő vizéből. Mindezt az alvást színlelő Salamon jól látta és miután tetten érte a "szószegő" királynőt, behajtotta a megnyert fogadás jutalmát. Mielőtt másnap reggel útjára bocsátotta volna Makedát, egy oroszlán alakjával díszített pecsétgyűrűt adott neki, és a következőket mondta: "Mikor első szülött fiad tizenéves korba lép, add oda neki ezt a gyűrűt, és küldd el az udvaromba, hogy én taníthassam". A hazafelé vezető hosszú úton Sába Királynője egy fiúnak adott életet, akit Ebna Hakim-nak nevezett el. (A név jelentése: bölcs ember fia.) Mikor Ebna elmúlt tíz éves, Makeda odaadta neki Salamon gyűrűjét, és a fiút akarata ellenére elküldte apjához. Salamon, miután meglátta a gyűrűt, nagy szeretettel fogadta, és rögtön hozzálátott tanításához. Ebna nagyon tehetséges tanítványnak bizonyult, olyannyira, hogy apja szerette volna, ha ő követi trónján, de Ebna vissza akart térni szülőföldjére. Apja minden igyekezete ellenére így is tett. Makeda Királynőt Ebna Hakim követte a trónon, Első Menelik Király néven. Ezzel megteremtette a Menelik dinasztiát, melynek egyenesági leszármazottja Sahle Selassie Király, aki nagyapja Haile Selassie-nak. "A császári rangot örökre birtokolja I. Haile Selassie és később utódai is, akik leszármazottai Sahle Selassie Királynak, aki megszakítás nélküli vérvonallal kapcsolódik I. Menelik dinasztiájához, aki fia Sába és Etiópia Királynőjének, Makedának és Salamonnak, Jeruzsálem Királyának." Nagyon fontos a "megszakítás nélküli vérvonal", ami annyit jelent, hogy Haile Selassie a 225. uralkodó abban a sorban, melynek kezdete Salamon Király. Így tehát teljesen konkrét, ősrégi, ráadásul a fehér emberek Szent Bibliájában is nyomon követhető gyökereket találtak. Ez a közvetlen kapcsolódás Salamonhoz és rajta keresztül Dávidhoz, az alapja annak a teóriának, mely szerint a rastahívők közvetlenül Izrael népétől származtatják önmagukat:"Black House of Israel", "Black Crew of Israel", "Black Israelites". Ezek a kifejezések mind arra utalnak, hogy a rastahívők önmagukat Izrael népének 13., "elveszett", fekete törzsének tartják. Az Énekek Éneke I. bekezdése: "BARNA A BŐRÖM, de azért szép vagyok Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói. Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le." Ez a pár sor már elegendő volt a rastahívőknek ahhoz, hogy egyértelműen bizonyítottnak tartsák azt az állítást, miszerint Jézus, a Próféták és más neves bibliai személyek is mind feketék voltak, csak a fehér emberek európai bibliafordítása és értelmezése során "változtak" fehérekké. Ezért aztán egyes rastaprédikátorok által kiadott könyvekben szereplő képeken Jézust dread lock hajjal, nyíratlan szakállal és barna bőrrel ábrázolták.

Rastafari Isten, a visszatért Messiás

A rastafarianizmus talán legmeglepőbb állítása, hogy Haile Selassie az ember, Isten, a visszatért Messiás. Viszont, ha megértjük a rastafarianizmus "Istenképét", az ember, Isten és a természet viszonyáról alkotott nézeteit, semmi meglepőt nem találunk ebben a kijelentésben. A rastafarianizmus tanítása szerint Isten nem egy lélek, egy szellem a mennyben, mint ahogy a katolikus papok tanítják, hanem létező ember a földön hús-vér rastaman valóság. Ugyanakkor - tanítja a rastafarianizmus - Isten benne van mindenben amit teremtett, az állatokban, növényekben, tárgyakban, minden emberben, hiszen nem létezhet a szellemi dimenzió az anyagi valóság nélkül, test nélkül nincs lélek, lélek nélkül nincs test. A rastahívók egyik csoportja következőképpen magyarázta, hogy egy élő ember, Selassie, miként lehet Isten: "Haile Selassie hisz Istenben. Hiszi, hogy Isten a szívében él. Mikor mi azt mondjuk, hogy Ő Császári Felsége Isten, ez alatt azt értjük, hogy Ő a feje Isten testének. Az egyház az Isten teste, tehát Haile Selassie az egyháznak a feje, és mivel minden testhez tartozik egy fej, mindenki beláthatja, hogy ő valóban az "Istenember". (Hát elég érdekes gondolatmenet!?) Egy másik hívő a következőképpen érvel: "Isten szelleme benne él mindenben, ami csak létezik. Benne él kivétel nélkül minden ember szívében, még a gonoszokéban is." Egy másik vélemény: "Csak kompromisszumok árán láthatnánk meg Istent Róma szemüvegén keresztül, mint ahogy szintén nem láthatjuk meg Istent az ázsiai vallások nézetei alapján. Nekünk a fekete emberek szemén keresztül kell nézni Istent, ezért látjuk Istent egy ma élő fekete embernek, aki eljött, hogy felszabadítson minket az elnyomás alól, és kiszabadítsa a rabságban élőket. Nem láthatod meg Istent, ha csak nem nézel körül, hogy meglásd a Fekete Istent. A zsinagógák papjai és Róma pápái azt állítják, hogy Isten egy lélek a mennyben. Valójában Haile Selassie minden ember Teremtője, s ugyanakkor minden emberben ott van Ő, a Teremtő." Voltak azonban olyan fiatal feketék Jamaicában, akik bár elismerték Selassie felsőbbrendűségét, de nem tartották Istennek! Ilyen például Frederick "Toots" Hibbert, ismert reggae sztár, aki így nyilatkozott: "Rastafari egy "Mindenható", és mindenki hajlik affelé, hogy a "Mindenható" Isten. Selassie a Teremtés Királya, de nem Isten. A legtöbben azt hiszik, Ő az Isten, pedig Ő nem az, Ő a mi királyunk!" Kivételes eset, hogy egy jamaicai fekete reggae zenész így nyilatkozzon, hiszen Selassiet a visszatért Messiásősként emlegetik: "Selassie Dávid Király sarja, vérrokona Jézusnak, sőt ugyanaz az ember, akit megfeszítettek." Tehát Selassiet a visszatért Messiást, Jézus reinkarnációjának tartják, úgy, hogy Jézus eredeti személyisége tovább él Selassieban. A rastahívők tömör véleménye erről: "Jézus VOLT. Rastafari VAN!". A rastahívők tényként kezelik, hogy a Messiás visszatért, annak ellenére, hogy - mint a Jelenések Könyvében írva vagyon - ennek határozott jeleinek kellene lenni, és be kellene, hogy köszöntsön az Ítélet Napja. Arra a kérdésre, hogy miért nincs így, a válaszuk egyszerű: "A Messiás ugyan visszatért, de elvonult szent helyére, Sion Hegyére, ahol már eltöltött néhány évszázadot Jézus és Selassie eljövetele között." Ez a válasz arra a kérdésre is, hogy meghalt-e Haile Selassie. "Selassie nem halhatott meg, hiszen Ő Isten, a visszatért Messiás, csupán visszavonult Sion Szent Hegyére, hogy majd az Ítélet Napján oroszlán képében jelenjen meg." Ezért ruházzák fel Selassiet azokkal a címekkel, amelyek a visszatért Messiást illetik: "KING OF KINGS, LORD OF LORDS, CONQUERING LION OF THE TRIBE OF JUDAH" ("Királyoknak Királya, Uraknak Ura, Júda Törzsének Hódító Oroszlánja"). (Egyéb címei, melyek elsorolására a hívők mindig hajlandók: The Most High, Eternal High, Triumphant High, High Selassie I, Jehova, Jah High, First Ancient King of Creation, King Alpha, Queen Omega, The Beginning Without End, First Without Last, Light of The Most High, Light of This World, I-n-I Divine Majesty, Negus Negesti=King of Kings, Girmawi-Ya-Girmawi=Lord of Lords, H.I.M.=His Imperial Majesty, The Prince of Peace.). A rastahívők, tehát teljesen elutasítják azt az ősi, európai koncepciót, miszerint Isten egy lélek vagy szellem valahol fent az égben, a mennyekben. Szerintük Isten az emberekkel van, az emberekért, az emberekben.

Egyház?

Az egyik rasta vezető mondta, mikor megkérdezték, hogy vallás-e a rastafarianizmus: "Nem, mivel semmi köze nincs az üzlethez...!". A rastafarianizmusnak, mint vallásnak, nincsen kiépített, hierarchikus rendszerre épülő egyháza, (mint például a Katolikus Egyház) hiszen nincs is rá szükség, mivel nincsenek szertartások, templomok, sem felszentelt papok. Annak ellenére, hogy a rastafarianizmust, mint vallást emlegetjük - mint talán már a korábbiakban kiderült - nem egy "átlagos" vallás. A rastahívőknek nincs szükségük papokra, hogy közvetítsenek köztük és Isten között, mivel mindenki maga tartja a kapcsolatot az Úrral, a mindennapi meditációk útján, ugyanakkor az Úrnak sincs szüksége földi helytartóra, hiszen jelen van mindenütt és mindenben a Földön. Ezért a rastafarianizmus egy nagyon személyes vallás és mindenki a sajátjának érezheti egy kicsit, hiszen a hívők mindegyike kialakíthatja a saját véleményét, elképzelését, amit megbeszélhet, megvitathat másokkal. Ahogy egy rasta mondta: "A rastafarianizmus egyháza a hívők feje, gondolatai, hite". A rastafarianizmus egyik nagyon pozitív vonása, hogy semmilyen felsőbb hatalom nem gyakorol nyomást a hívőkre, illetve a leendő hívőkre, nem irányítja a gondolataikat, tetteiket, így mindenki saját akaratából, saját meggyőződéséből csatlakozhat. Soha nem ítélték el a más vallásúakat, már csak azért sem, hiszen meggyőződésük, hogy mélyen legbelül mindenki rastahívő, csak legfeljebb még nem ébredt rá! Nagyon sok rasta korábban protestáns vagy katolikus vallású volt, csak később vált rastahívővé. (pl. Bob Marley és anyja Cedella Marley is.). A központi irányítás hiányának következménye, hogy mindenki egy kicsit másképp magyarázza a tanokat és így ugyan annak a ténynek más és más értelmezése születhet. Ebből ered a rastafarianizmus sokszínűsége!

Természetesség

A rastafarianizmus egyik alapvető tétele a természetesség, ami három fő területen érvényesül: 1. hajviselet, szakáll, 2. ganja (vadkender), 3. ételek.

Hajviselet

A rastahívők a természet legteljesebb kifejeződésének tartják a rájuk oly jellemző hajviseletet, melynek neve: "Dread Lock" (Félelmetes Hajfürt). "Aki nem szereti a haját, az fél a természettől, mert a haj nagyon fontos része az embernek, hiszen minden fekete bőrű ember tudja, hogy a haj maga a természet." - mondják. "Krisztus, a nagy vezérek és a Próféták mind hosszú hajat és szakállat viseltek, és még az európaiak is így ábrázolták őket a képeiken". A rasta stílusú haj viselésének története szintén Etiópiába vezet vissza minket, hiszen ott viseltek ilyen hajat a katonák az abesszíniai háborúk idején, valamint Etiópia hivatalos szimbóluma, a zászlót tartó álló oroszlán, a korabeli ábrázolásokon szintén ilyen stílusú rastasörényt hordott. A történeti alapokon túl, bibliai eredetű indokokat is találtak a hajjal kapcsolatban. Az egyik ilyen Sámson és Delila története: "Borotva sose ért fejemhez, mert az Isten nazírja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan mint a többi ember. Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit, és ezt mondta nekik: "Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét." A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s vittek magukkal pénzt is. Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta fejéről a hét hajfürtöt." (Bírák Könyve 16:17) A haj és szakáll nyírásának tilalmára a Leviták Könyve 19:27-et idézték: "Hajatokat ne nyírjátok kerekre, és szakállatok végét ne vágjátok le." A legnépszerűbb elképzelés a rastahívők között mégis az volt, mely a rastahajfürtök viselőit egy gyümölcsöt gazdagon termő fához, míg a hajukat vágó embereket egy gyümölcstelen, halott fához hasonlította. Ez valójában egy parafrázisa az Első Zsoltárnak, mely így szól: "Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel, olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét."

Ganja

A megannyi néven emlegetett növény a "cannabis indica", talán a legkényesebb pontja a rastafarianizmus eszmerendszerének. Jamaicában számtalan néven hívják: "Holy Herbs" (Szent Növény), "Kali", "Wisdom Weed" (Bölcsesség Gaz), "Wisdom Food" (Bölcsesség Étek), "Herb" (Növény), "The Weed" (A Gaz), "The Chalice" (A Kehely), "The Cup" (A Csésze), "I-chence"=incense (Tömjén), "I-ly" (A Kali, a Holy és a Haile szavak összevonásából alakult ki.), "Healing of the Nations" (Népek Gyógyulása). A nevek általában utalnak a felhasználás területére és módjára, például a "Wisdom Weed" (Bölcsesség Gaz) név utal arra, hogy a rastahívők alapvetően a Biblia olvasgatása közbeni meditáláshoz használták a ganjat. Így próbáltak "magasabbra" jutni az igazsághoz vezető úton. Az ilyen célú fogyasztás módja is többféle lehetett. A nagyobb mennyiségű ganja-t vízipipából szívták, amit tehénszarvból, gumicsőből és agyagból készítettek. Kis mennyiséget úgynevezett "spliff" formájában szívtak, ami úgy nézett ki, mint egy nagyon nagy cigaretta, mivel egy cigarettapapírba sodorták a ganja-t. Egy köztes megoldást jelentett, mikor egy kisméretű agyagpipát használtak. A dohányzás mellett a forrázás volt a második legelterjedtebb felhasználási mód. Az így nyert teát, mint egészségvédő italt vagy csak, mint frissítőt fogyasztották. (Erre utal a "The Cup" elnevezés.) Gyógyítás céljából használták még egy egészen speciális módon: az elégetett ganja hamujával dörzsölték be testüket, így az a bőrükön át szívódott fel. Egy rasta véleménye: "Bárhogy is használod, ugyanolyan jó a ganja. Megihatod mint teát, elszívhatod vagy bedörzsölheted a bőrödbe. Ez a "Csodák Bokra!" Bárki szabadon szívhatta a ganjat, akár még a gyerekek is, és egyöntetűen állították, hogy nagyon jó hatással van a közérzetükre. Ha elszívták a ganja-t, azt mondták "Ganjat ettünk", vagy ha mint teát itták, akkor azt "Hörpintés"-nek nevezték. "Ahhoz, hogy valaki rasta legyen, muszáj-e ganjat szívnia?". Erre a kérdésre - miközben mindenki szívta, itta, dörzsölte a "Szent Gazt" - határozottan NEM volt a válasz. Sőt, mivel a ganja fogyasztásakor nem alakul ki fizikai függőség, így érthető ha egy rasta a következőket mondta: "Ha egy olyan helyre megyünk, ahol nem tudunk ganjat szívni, akkor nem szívunk, mert NEM KELL szívnunk." A kezdeti időkben kizárólag meditációs célból szívták, ha imákat mondtak, mindig meggyújtották a pipákat. Természetesen felkutatták a bibliai gyökereket is: "Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a FA LEVELEI meg a népek gyógyulására szolgálnak." (Jelenések Könyve 22:2). "Ezt mondta Isten: "Nézzétek, NEKTEK ADOK MINDEN NÖVÉNYT az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen." (Teremtés Könyve 1:29). A ganjat, mint gyógyszert is használták: "A ganja a természet szimbóluma, szemben a fehér emberek gyógyszereivel." Ezzel az összehasonlítással arra világítottak rá, hogy a fehérek orvosai talán azért ellenzik a ganja legalizálását, mert félnek, hogy elvesztik azt a hatalmas bevételt, melyet a beteg emberek kezeléséért kapott pénz jelent. "A ganja a világ legnagyobb ereje, a nemzetek gyógyulása. Emlékezzetek csak kik is hozattak törvényt ellene!? Igen ők voltak azok a doktorok, az orvosok!!! Nagyon jól tudják, hogy miért is hozattak törvényt ellene: mert máskülönben munka nélkül maradtak volna!!" A rastahívők nem isznak alkoholt, nem használnak drogokat, csak a ganjat használják, hogy megtalálják belső békéjüket. A leglátványosabb bizonyíték arra, hogy a ganja békéssé tesz, azoknak a rastahívőknek a viselkedése volt, akik 1966. április 21-én kimentek a kingstoni repülőtérre, hogy fogadják a látogatóba érkező Haile Selassiet. Maguk a rastahívők is elcsodálkoztak azon, hogy amerre néztek, mindenütt mindenki ganjat szívott, és mindezt a rendőrök szeme láttára. Így emlékszik egy szemtanú: "Mintha az összes ganjapipát behozták volna a reptérre! Mások dohánypapírokból, olyan hosszú "spliff"-eket csináltak, mint a karom! És mindenki csak szívta-szívta, ganjafüst borította a repülőteret. Néhányan aggódni kezdtek, hogy kigyullad a reptér és a "beszívottak" erőszakoskodni fognak. De az egész nap békésen telt el, zavargások és harc nélkül!". A mai Jamaicában, mint a világ legtöbb országában törvény tiltja a ganja fogyasztását, de ennek ellenére - mivel a hatóságok elnézően állnak a kérdéshez - a rastahívők szabadon "szívhatják". Számos reggae előadó (pl. Peter Tosh a LEGALIZE IT című számában) emelt szót a ganja hivatalos engedélyezéséért, legalizálásáért, mindeddig kevés sikerrel. (Egyedül Hollandiában engedélyezik a fogyasztását.) A ganja engedélyezéséért síkraszállók egyre gyakrabban ütköztethetik nézeteiket nyilvánosan a tiltást támogatókkal, és ennek hatására elindultak a legalizálás irányába - nagyon óvatos lépésekkel - haladó folyamatok, az egész világon.

Ételek

A rasta előírások a tisztátalan, tehát tiltott ételek terén szigorúbbak, mint a forrásul szolgáló Szent Biblia, hiszen míg a Bibliában a következők találhatók: "Mondjátok meg Izrael fiainak: nézzétek, az összes szárazföldi állatok közül ezeket ehetitek. Minden állatot, amelynek hasított körmű, villás patája van, és amely kérődzik, megehettek.". "A vízben élő állatok közül ezeket ehetitek. Azokat, amelyeknek uszonyuk és pikkelyük van, s vízben, tengerben vagy folyóban élnek, mind megehetitek.". "A madarak közül ezeket tartsátok tisztátalannak; ne egyetek belőlük, mert tisztátalanok: a keselyű, a szakállas keselyű, a rétisas, a feketekánya és a vöröskánya különféle fajtái, a varjak különféle fajtái, a strucc, a kuvik, a sirály, a karvalyok különféle fajtái, a fülesbagoly, a bagoly, a kormorán, a vöcsök, az íbisz, a pelikán, a fehérkeselyű, a gólya, a különféle gémek, a búbos banka, a denevér." Addig a rasta szabályok a következők: Nem lehet enni: halat, húst (disznóhúst, de nem csak a bibliai tiltás miatt, hanem mert a disznó fehér húsáról a fehér emberre asszociálnak; szárnyast, kecskét, mert ezek hulladék evő állatok; alapvetően minden állat húsát, mert az erőszakmentességük tiltja bármi olyan evését, melynek elkészítése vérontással jár.), sót (a rasta előírások tiltják a só használatát, ezért ételeiket só nélkül sütik, főzik, viszont sok borssal és paprikával ellensúlyozzák az "íztelenséget"). "A rastahívők minden friss és természetes dolgot felhasználnak ételeikhez. Nem eszünk sót, viszont sok borssal ízesítjük ételeinket, és ez szabaddá teszi a szellemünket és sokáig meg is őrzi frissességét." "Mit jelent a természetes étkezés? Egyszerű ételek, só nélküli főzés, sütés, nem használunk vajat, húst, még olajat is alig. (Az olaj is saját készítésű kókuszolaj)". Természetesen az idők során azért egyre inkább lazultak a szabályok, részben a körülmények alakulása miatt, hiszen az éhség néha rákényszeríti a rastahívőket egy kis "bűn" elkövetésére: "Nem eszem sót, húst, protein tartalmú ételeket, csak halat kezdtem enni. Minden egyes alkalommal, mikor halat eszem, mélyen meghajolok. Próbálom kimenteni magam Istennél, biztos vagyok benne, hogy megbocsát nekem." Ez a halak miatti mentegetőzés azért van, mert - mint az előbbiekben már szó volt róla - a hal is a tiltott, "sós dolgok" közé tartozik. (A húst és a halat is "sós dolgok"-nak nevezték.) Valószínűleg az Úr megbocsájtotta ezt, és lehet, hogy ezért lesz sok rasta ember halász. Persze napjainkban, azért már mások a szokások, már a rastahívők is esznek halat, meg-meg eszik a szárnyasokat, sőt a marhahús is belefér néha... Sózzák az ételeket, viszont a mai napig irtóznak a disznóhústól és sokan inkább vegetáriánus étrenden élnek, nehogy valami tisztátalan dolgot egyenek. Rengeteg gyümölcsöt fogyasztanak (banán, maracuja, mangó, papaja, kiwi, görögdinnye, stb.), friss zöldségekből készült fűszeres ínyencségeket sütnek, hozzá főtt burgonyát, főtt banánt, rizst esznek és így őrzik meg szellemi és testi frissességüket öreg korukra is. Jamaica talán egyetlen nemzeti jellegű eledele az "ackee" (eki) nevű növény, melynek sárga húsából tojásrántottához hasonlító ételt készítenek. Többnyire reggelire, úgynevezett "Jamaican breakfast" (jamaicai reggeli)-ként kínálják, rendszerint halat, zöldségeket és sok fűszert kevernek az ackee-hez, majd sült és főtt banánnal, főtt burgonyával tálalják. A szigetre költözött nagy számú kínai és indiai hatására a keleti konyhák ízei is megjelentek.

A rastafarianizmus és a reggae

A rastafarianizmus egy olyan különleges vallás, mely nem jár együtt egy kiépített egyházrendszerrel, a hívőknek lehetőséget ad saját "gyökereik", "hovatartozásuk" megtalálására, ugyanakkor nagy szabadságot hagy a hívőknek a saját elgondolásaik kifejtésére. Jellegzetes külsőségekkel jár: dread lock, speciális étrend, piros, aranysárga, zöld színek. Talán ezek a jellemzők is közrejátszottak abban, hogy a reggae zene a zászlajára tűzte a rastafarianizmust, úgy eszmerendszerét a szövegekben, mint külsőségeit az előadók image-ében. Az összefonódás a 60-as években kezdődött, mikor Jamaicában egyre több zenész tért át a rasta vallásra, és ez egyre több rasta tárgyú dal születését eredményezte, így a zene különlegességén túl a szövegek is igazi kuriózumot jelentettek a fehérek világában. Ennek köszönhetően világszerte nagy érdeklődés alakult ki a reggae zene, kultúra iránt. Egyre többen tudták, hogy a reggae színei mit jelentenek: a piros a tüzet, az aranysárga a napfényt, a zöld a természetet, ugyanúgy mint a rastafarianizmusban. Biztos, hogy még egyetlen vallás sem kapott ilyen nagy "reklámot", mint amit a rastafarianizmus a reggae zenétől. Hiszen így egyenesen a slágerlistákról hallhatták a tanokat szerte a nagyvilágban. Ezek a tényezők együttesen segítették a legnagyobb reggae zenészt - Bob Marleyt - a világhír felé. A rastafarianizmus, reggae, Bob Marley "trió", a 70-es évek legforradalmibb - máig is ható - újítását hozták a rockzenébe, melyből olyan műfajok táplálkoztak, mint a punk vagy a new wave.

Szótár

BABYLON: Nem csak - sőt mára már legkevésbé - a bibliai várost (Bábelt) jelenti, hanem így hívnak minden rossz dolgot, a rendőrségtől kezdve a rossz indulatú emberig. Használják a "rossz és gonosz" nyugati világ jelölésére is.

DREAD LOCK: Jelentése: félelmetes hajfürt. A rastahívők copfokba összeállt hajviseletének neve. A különböző elképzelésekkel (mézzel van összeragasztva, valamivel kenegetni kell stb.,) ellentétben, csupán arról van szó, hogy a rasta emberek nem fésülik göndör hajukat, így az magától összeáll ilyenné. Viselésének eredetét az ősi Abesszin háborúk idejére vezetik vissza, mivel az ott harcoló fekete katonák hagyták megnőni és összeállni a hajukat. Hivatkoznak még Etiópia címerállatának, a zászlót tartó oroszlánnak a korabeli ábrázolásaira, ahol az oroszlánnak rasta sörénye volt.

I-WORDS:
"I-N-I" = I and I = we (mi)
"I-TAL" = Vital, Natural (létfontosságú, természetes)
"I-SES" = Praises (dicsőítés)
"I-NUALLY" = Continually (folyamatosan)
"I-SIRE" = Desire (vágy)
"I-LY" = Holy (szent)
"I-THIOPIA" = Ethiopia (Etiópia)
"I-RATE" = Create (teremteni)
"I-RITS" = Spirits (szellem)
"I-RATION" = Creation (teremtés)
"YANKS" = Thanks (köszönet)
"YIFE" = Life (élet)
Az "I-WORDS" (az "ÉN-SZAVAK") csak, és kizárólag a rasta emberek által használt és kitalált kifejezések. Egy nagyon speciális szleng, melynek ismerete nélkül lehetetlen megérteni a reggae dalszövegek többségét. Mivel pontos és logikus magyarázata nincs annak, hogy hogyan változnak át a szavak, a legfontosabbakat muszáj "bevágni" ahhoz, hogy valaki boldoguljon a fordítással. (Még az angol anyanyelvűek sem tudják enélkül megérteni a rasta szövegeket.) Ezért szoktak külön I-WORD szótárt mellékelni a rastafarianizmusról szóló könyvekhez.

IRIE: Ha azt akarják kifejezni, hogy valami rendben van, jó, szép, kellemes, akkor azt mondják "IRIE" (ejtsd: ÁJRI)

JAH: Jelentése: GOD (Isten). Az egyik elmélet szerint a Héber "HALLELUJAH" szóból származik, a végén lévő "J" hang hangsúlyos ejtésével alakult ki. A másik szerint a "JEHOVAH" (Jehova = Isten) szóból, az utolsó "AH" szócska elé illesztett "Y" hanggal vált "JEHOV-YAH" formává, majd ebből az "Y" átváltozott "J"-vé: "JEHOV-JAH".

JESUS: A jamaicai szlengben nem Jézust jelenti, hanem a pénzt, mivel a feketék szerint a pénz a fehérek igazi Istene, Jézusa.

PATOIS: Creol English (Kreol Angol)-nak is hívják. Jamaicai angol, melyben keverednek az angol, spanyol, és az afrikai nyelvek. A lakosság többsége ezt a nyelvet beszéli, így a turisták részére angol-patois szótárakat készítenek, a pontos megértés érdekében.

RASTAFARI I.: Haile Selassie eredeti nevéből, a Ras Tafari Makonnen névből ered. A "Ras" előtag jelentése: herceg, illetve sémi nyelven: fej. A "Ras Tafari" jelentése: "A Teremtés Feje". "Általában az egybeírt, "Rastafari" formát használják Selassie megjelölésére, míg a "Rasta" rövidebb alak, a híveket jelöli. A "Fari"-nak ismert még a "Far Eye" és a "For I" alakja is.

RED, GOLD, GREEN: A reggae színei, a rastafarianizmus közvetitésével az Etióp zászló színeiből. A színek jelentése: piros, a tűz, az aranysárga a napfény, a zöld a természet.

RED STRIPE: Az egyetlen jamaicai sör neve. Amerikai jellegű, kis alkoholtartalmú, könnyű világos sör.

RESPECT: Jelentése: tisztelet, tiszteletem. A rasta emberek találkozáskor - miközben összeütik öklüket - ezzel a szóval köszöntik egymást.

YEAH MAN: (Ejtsd: JA MAN!) Az egyik leggyakrabban használt kifejezés, melynek jelentése: oké, úgy van, rendben.