Minden 1975 nyarán kezdodött. Akkor egy ideig Swankers néven futottak, Wally Nightingale énekessel, nevüket azonban hamarosan Sex Pistols-á változtatták. A kompromittáló felállás a következo volt: Steve Jones (gitár), Paul Cook (dob), Glen Mattlock (basszus), Johhny Rotten (ének). A zenekar az EMI Records-al kötött szerzodét és jelentette meg az elso albumát “Anarchy in UK” címmel. Rotten kezdo dalban hallható megveto nevetéstol egészen a visszajelzésekig, nem volt ez más mint egy csattanós kezdés. Aztán hamarosan kirúgta oket az Emi Records, mégpedig a közönség felháborodása indokával. 1977 februárjára Matlock-ot felváltotta a punk karikatúra Sid Vicious. A következo hónapban a banda szerzodést kötött az Buckingham Palota hatáskörén kívül eso A&M Records-al. Egy héttel késobb a kiadó visszalépett. Miután a zenekar, vonakodva bár, de aláírt a Virgin Records-nál, kiadták a “God Save the Queen”-t. A single kiadása egybeesett a királyno jubilálásával. Egészen az New Music Express Chart elso helyéig jutott ez a szám. Aztán nagyot taroltak mind a “Hollyday in the sun” címu nótával, mind pedig a “Never mind the Bollocks – Here is Sex pistols” címu albummal. Az amerikai zuros turné már eléggé feszültté tette a hangulatot az együttes berkein belül. '78 elején, Rotten bejelentette, hogy a San Francisco-beli fellépés után távozik. Majd a társaság Rióba utazott, hogy együtt filmezzék oket a nagy angliai vonatrablás egyik résztvevojével Ronnie Biggs-sel. Vicious, heroin függosége miatt, nem tudott elutazni. McLaren 'the Great Rock 'n' rRoll” címu filmje tovább erosítette az együttes mítoszát. 1978 október 12-én Sid barátnojét Nancy Spungen-t holtan találták hotelszobájában és Vicious-t pedig gyilkossággal vádolták. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték. 1979. február 2-án érte a halál álmában, heroin túladagolás következtében. A Virgin Recors folytatta a rendszertelen Pistols munka darabok kiadását. A szörnyu történet a Legfelsobb Bíróságon ért véget egy évtizeddel késobb, amikor is a taláros testület Rotten és a korábbi ex-Pistolos haverja javára anyagi jóvátételt ítélt meg a korábbi menedzserük kárára. 1996-ban az eredeti tagok ismét összeálltak és turnéztak, de végül bevallottak csak azért álltak össze mert eléggé megcsappantt a bankszámlájuk. A húszéves fennállást ünneplo 1996-os meglepetésszeru újjáalakulás és koncertsorozat (Sid helyén a korábbi basszusgitárossal, Glen Matlockkal) a mocskos anyagiakról szólt, de legalább bevallották a turné és a koncertlemez címében ( Filthy Lucre Live -1996), Julien Temple 2000-es Pistols-dokumentumfilmjéhez pedig egy dupla album tartozott, amin rajta volt majdnem a teljes életmu ( The Filth And The Fury - 2000). A God Save The Queen 1977-ben az akkor huszonöt éve uralkodó királynot "ünnepelte", a mostani Jubilee válogatáslemez már a legendás Pistols-kislemez huszonötödik évfordulóját köszönti. A Johnny Rottennel készült négy klasszikus kislemezsláger ( Anarchy In The UK, God Save The Queen, Pretty Vacant, Holidays In The Sun ) után jönnek sorba a Temple rendezte, de McLaren irányította The Great Rock'n'Roll Swindle címu film zeneanyagából kimásolt dupla A-oldalas kislemezek, már Rotten nélkül: a "nagy vonatrabló" Ronnie Biggsszel felvett No One Is Innocent , Sid Vicious csúcspillanata a My Way ben, a gyengébb feldolgozások (két Eddie Cochran-rockabilly Sid eloadásában és a tradicionális Friggin' In The Riggin' vicce), két esetlenebb Cook/Jones-szerzemény (érdekesség, hogy a Silly Thing et az itt is szereplo kislemezváltozatban a gitáros Steve Jones énekelte, pedig a filmzenealbumon a dobos Paul Cook eloadásában hallhattuk), aztán a film focímdala, melyet Ten Pole Tudor és egy seregnyi névtelen ifjonc énekelt fel, majd a Stepping Stone címu Monkees-dal Rottennel készült '76-os demofelvétele, melyet a film számára tisztított meg Jones (aki amúgy is sokat dolgozott a stúdióban, például a zenei analfabéta Sid helyett, basszusgitáron). A végére odatették a Pretty Vacant 1996-os koncertverzióját és - már csak azért is - az EMI címu 1977-es gúnydalt, hogy mindegyik EMI-os lemezen rajta legyen (ezt a számot annak idején a Virgin kiadónál rögzítették, de azt késobb az EMI megvette, így a felvétel joga végül a dalban szidott mamutkiadóhoz került). A Jubilee CD-re rákerült a zenekar három klipje, de a jubileumra újra kiadott God Save The Queen maxijára készült technoremix, melyet Neil Barnes (ex-Leftfield) gyártott le, sajnos nem. A Jubilee elsosorban a zenekarral most ismerkedoknek szól, az igazán elvakult (vagy igazán gazdag) rajongók úgyis az azzal egy idoben kijött Sex Pistols címu 3 CD-s díszdobozt szerzik be, melyen ritkaságok, demók, eltéro verziók és koncertfelvételek is boséggel szerepelnek.